Oldal 35 [35]
OCR
34 I. BEVEZETÉS Biggam (2012, 31) hivja fel a figyelmet, hogy a színnevek etimológiailag gyakran targynevekbél alakulnak ki. (Éppen ezért Biggam úgy véli, hogy ehelyett inkább azt kellene megtenni követelménnyé, hogy már ne egy tárgy jusson először az emberek eszébe, ill. ne egy tárgynak a képe villanjon fel azon személyek elméjében, akik meghallják a szóban forgó többjelentésű színnevet.?") A harmadik másodlagos kritérium szerint az újabban átvett, idegen eredetű kölcsönzések szintén gyanúsak lehetnek. A negyedik kritérium és egyben utolsó másodlagos követelmény szerint egy alapszínnév morfológiailag sem lehet összetett (ez kizárja az angol b/we-green-t). [A kutatók egyébként újabb és újabb javaslatokkal álltak elő arra nézve, hogy milyen jellemzőket lehet még alapszínnév-kritériumnak tekinteni. Ilyen volt a színnevek rövidsége, ill. az előfordulásaik gyakorisága egyrészt az írott szövegekben, másrészt a beszédben stb. A további javaslatokat Id. Biggam 2012, 34-41.] Ez a nyolc kikötés azonban nem nyújt egyértelmű és vitathatatlan támpontokat annak eldöntéséhez, hogy a magyar nyelv két piros színneve közül melyiket tegyük meg a piros kategória alapszínnevévé. Ugyanakkor maga BEK az általa sötétpiros jelentésűként bemutatott vörös szó alapszínnév státuszát megkérdőjelezi. Erről ugyanis a következők olvashatóak a Basic Color Termsben: 6 Amikor A. P. Vasziljevics 15 különböző nyelvcsaládba sorolható nyelv színneveit elemezte és vetette össze BXK hipotézisével, külön figyelmet szentelt a kromaronímáknak, vagyis azoknak a színneveknek, , amelyeknél a színelnevezés alapjául szolgáló tárgy, jelenség... még a mai felhasználó számára is világos". A tárgyak tipológiai osztályozását elvégezve arra jutott, hogy a történelem folyamán a következő dolgok váltak a színelnevezések alapjává: időrendben a legrégibbek azok, amelyek (r) természeti jelenségek neveire vezethetők vissza; fiatalabbak a (2) növényzet jelölésére használtak, majd az (3) állatokhoz, a (4) gyümölcsökhöz és zöldségekhez, az (5) élelmiszerekhez, a (6) virágokhoz, a (7) drágakövekhez, a (8) mesterségesen létrehozott tárgyakhoz, a (9) festékekhez kapcsolódók következnek; a legfiatalabbak pedig az (10) összetett etimológiájú szavak (pl. Oxford blue, ld. SIPŐCZ 1994, 39—42). A magyar nyelvben ugyanakkor — saját kutatásaim szerint — az élelmiszerek nem merülnek fel korábban a virágok neveinél. Legalábbis a rózsaszín sokkal nagyobb múltú színnév, mint pl. (ha csak az italokról elnevezett színeket vesszük) a kávészín, a borszín, a pezsgőszín, sőt régibb még a gyümölcsről elnevezett narancssárgánál is. A lila ugyanakkor szintén virágot jelölt eredetileg a magyarban (is) még a 19. század végén, méghozzá az orgonát (Id. BALIZS 201 3). Ebből kifolyólag úgy vélem, hogy egy ilyen jellegű sorrend felállítása hasztalan, mivel nem tarthat számot teljes általánosságra, hiszen számos kulturális és történeti tényező is szerepet játszik a színnevek kialakulásában. A rózsaszín viszonylag korai felbukkanásának is megvan a maga kulturális eredetű magyarázata, hiszen míg a rózsa régtől fogva kultikus növény szerte Európában, addig pl. az orgona nem az. 7 Stanlaw szerint ez a kritérium azért nem megfelelő, mert pl. a japán nyelvben számos angol eredetű színnév van, amelyeket ma már gyakrabban használnak, mint az eredeti japán színneveket, sőt át is veszik azok szerepét a nyelvben (JONES 2013, 16).
