Moss (1989) nyomán legtöbbször azt szokták felhozni ellene, hogy míg az előző
három követelmény tisztán nyelvészeti indíttatású, ez már pszichológiai jellegű is.
A „kiugrösäg” (salience) eredeti tisztázatlansága miatt számos értelmezési lehe¬
tőség merült fel a későbbi kutatásokban. Ezek közül az első a színnevek sorrendje
azokban az esetekben, amikor adott nyelvek beszélőit arra kérik fel, hogy bizonyos
időintervallumon belül soroljanak fel annyi színnevet, amennyi csak az eszükbe jut.
Az e kísérleteket végzők feltételezése szerint az elsőként említett, ill. a legtöbb ember
által említett színnevek közül nagyobb valószínűséggel kerülnek ki alapszínnevek,
mint másodlagos színnevek.? Ezek eredménye azonban nem megbízható. Egy
másik értelmezés szerint a pszichológiai kiugróság azt jelenti, hogy egy alapszín¬
név jelentése egyöntetű és stabil az egyazon nyelvet beszélők körében és a tesztelt
adatközlők között is.3 Egy további értelmezés szerint a kiugróság azt (is) jelenti,
hogy egy alapszínnévnek a többször megismételt megneveztetési (azaz színminták
színének azonosításaiból álló) kísérletek során is szilárdnak mutatkozik a jelenté¬
se. A pszichológiai kiugróság kritériumának utolsó, a pszichológiai követelményt
a Lyons ezen kritérium ellen azt hozza fel, hogy még a nyugati nyelvekben is vannak kontextus¬
fuged / tärgyhoz kötött (context-restricted) szinnevek, pl. a francia két ‘barna’ jelentésti szinneve
is csupán dolgok egy meghatározott körének színét jelölheti, pl. a barna cipő jelzője csupán a
marron lehet, viszont az emberi haj és bőr barnaságát inkäbb a brun szö jelöli (LYONS 1995,
207). Biggam ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az eredeti definícióban , szűk" osz¬
tályról, azaz tárgyak kis csoportjára korlátozódó jelentésről van szó, Forbes (1979) kutatásai
viszont azt mutatják, hogy mind a drun, mind a marron dolgok széles körének kontextusában
feltűnhet, csak rendszerint másra vonatkoztatva alkalmazzák őket (BIGGAM 2012, 25—26).
» Pl. Morgan és Corbett ilyen kísérlet alapján igyekezett eldönteni, hogy a két orosz ‘kék’ szin¬
név közül melyik lehet inkább alapszínnév, az eredmények azonban nem segítettek a kérdés
eldöntésében, mivel a vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy mindkettő alapszínnév lehet
(MORGAN-CORBETT 1989).
°3 Boynton és Olson pl. , konszenzusnak" nevezte el ezt, és nagyon kisszámú angol nyelvű adatköz¬
lővel tanulmányozta (először 1987-ben, majd 1990-ben is). Uchikawa és Boynton (1987) japán
nyelvűek konszenzusát is tesztelte. Mindhárom tanulmány azt mutatta ki, hogy a nyelvbeszélők
között az általuk (színminták segítségével) kijelölt színtartományok sokkal nagyobb százalékban
egyeznek meg az alapszínnevek esetében, mint a másodlagos terminusok kapcsán (BIGGAM
2012, 27).
4 Boynton és kollégái ezt konzisztenciának (consistency) nevezték el, és oly médon vizsgálták,
hogy egymás után két alkalommal kérték meg angol anyanyelvű kísérleti alanyaikat színmin¬
ták árnyalatának azonosítására. Sikerült kimutatniuk, hogy az alapszínnevek sokkal nagyobb
konzisztenciát mutatnak jelentésükben, mint a másodlagos színnevek. Erre jutott Corbett és