Oldal 31 [31]
30 I. BEVEZETÉS
(Saunders-Brakel 1997, 169). A kétnyelvűség azért kifogásolható, mert mint azt az
erre vonatkozó későbbi vizsgálatok kimutatták, a két nyelvet, ezáltal a színnevek
két különböző rendszerét is ismerő személyeknek a nyelvismeretük ténylegesen
jelentős hatással van mind a színosztályozásukra — azaz hogy hány színosztályt
különítenek el —, mind az általuk használt színnevek határaira (Id. pl. Caskey-Sir¬
mons-Hickerson 1977). Mások inkább azt kifogásolták, hogy egyes nyelvcsaládok
és bizonyos földrajzi régiók túl voltak reprezentálva ebben a 20 példában. A 2) pont¬
ban jelzett kutatás ellen főleg az hozható fel, hogy csak egyetlenegy olyan nyelvre
hagyatkoztak, amelyet antropológiai terepmunka keretében és , jelentős számú"
(substantial number) adatközlő közreműködésével tanulmányoztak (pontosabban
ezt a vizsgälatot egyedül Berlin vegezte, ld. Berlin-Kay 1991, 10). A c) pontban
említett kutatás során voltaképpen írott szövegeket elemeztek, ill. szötärakban
ellenőrizték egyes színnevek jelentését. Ezt a módszert számtalan kritika érte,
mivel kevéssé megbízható forrásokból dolgoztak, amelyek közül számtalan elavult
és inadekvát volt, ráadásul kritika nélkül elfogadtak elméleti előfeltevésekkel terhes
szerzői értelmezéseket is.
Általánosabb kritika B8cK módszertanával szemben, hogy a kutatók saját
nyelvük színneveire és saját színosztályozásukra, azaz a modern nyugati felfogás
szerinti színkategóriákra támasztott elméleti elvárásoknak kívántak megfelel¬
ni. Ez elsősorban az univerzalista prekoncepcióban, ill. a Munsell-színminták
alkalmazásában és egyáltalában véve a Munsell-féle színrendszer fogalmainak
(színezet, telítettség, világosság) tettenérését célzó igyekezetben mutatkozik
meg. A modern színelméletek — köztük Munsell színrendszere — csupán a nyu¬
gati tudomány által megalkotott konstrukciók, így használatuk már önmagában
is befolyásolja, hogy miféle válaszok születhetnek az általuk kreált színminták
megneveztetése során."
Ezek a kritikák egytől egyig jogosak. Ugyanakkor — mint azt Dedrick is
hangsúlyozta — számos terepmunkán alapuló színkutatást végeztek 1969 óta,
ezekből pedig az derült ki, hogy végeredményben az összes, saját lakóhelyén ku¬
tatott közösség olyan színosztályozással bír, amely részben vagy teljes egészében
alátámasztja BS-K elméletét. (Éppen ebben látja a legfőbb okát annak, hogy a
színek — szerinte alapjaiban elhibázott — univerzalista szemléletével máig sem
sikerült leszámolnia a tudománynak, Id. Dedrick 1998, 184.)
, A színminta talán jó eszköz arra, hogy általa a kommunikáció szabatosságát tökéletesítsük a
művészet és kereskedelem világában, de szegényes eszköz a természetes nyelvek szemantikájának
vizsgálatához" — állítja pl. egy az alapszínnév-teóriát támadó nyelvész (Id. LUCY 1997, 334.
Saját fordítás).