Oldal 26 [26]
OCR
2. AZ ALAPSZÍNNEVEK ÉS A SZÍNOSZTÁLYOZÁS EVOLÚCIÓJA 25 Arnheim 1979, 381." Pontosan ezért hasznosak az egyedi kódszámmal ellátott Munsell-színminták az ilyen jellegű kutatásokban is, hiszen rájuk hivatkozva, bárki számára kikereshetővé válik, hogy pontosan melyik tónusra gondol a kutató). BEK a színneveknek csupán a vizuális vagy spektrális jelentésére koncentráltak, ? éppen ezért — mint azt egy lábjegyzetben nyíltan vállalták is (!) — az adatokat teljesen leválasztották kulturális kontextusukról, nem fogadták el ugyanis azt az antropológusok által hangoztatott álláspontot, hogy az ilyesfajta leválasztás az adatokat mindig és szükségszerűen értelmetlenné teszi (I991, 160). A vizsgálat forgatókönyvét — be nem vallottan vagy öntudatlanul is — az a cél határozta meg, hogy az idegen nyelvek színneveit formájuk, pszichikai kiugróságuk (salience) és konkrét színtartományra vonatkozó elsődleges jelentésük révén megfeleltessék az angol nyelvben is meglévő legfontosabb színneveknek, közülük is annak a 11 színnévnek, amelyek szerintük az érzékelés számára legfontosabb, pszichológiailag legkiugróbb (salient) színgócokat jelölik, és amelyeket éppen ezért egyetemesen alapvető fontosságúnak tekintettek. Ezt a 11 szint (black, white, red, yellow, green, blue, brown, grey, pink, purple, orange) ,alapszinneveknek” nevezték el és szemantikai univerzáléknak tekintették. Úgy vélték, hogy az alapszinnevek jelentései az ún. fokális színek (/oca/ colors) köré csoportosulnak, amelyek a színnevek által jelölt színtartományok központi árnyalatai / tipikus példányai. Meglátásuk szerint , lehet, hogy a magyar és az orosz eltér egymástól abban, hogy mit nevez még pirosnak, de abban nem, hogy mi a legjobb piros” (Pléh 1997, 466). Vagyis a fokális színeket az egyedi kultúráktól függetlennek tekintették. Mivel pedig B&K abbol indultak ki, hogy a szinnevek és az emberek fejében létező kognitív színkategóriák között tökéletes a megfelelés, azt feltételezték, hogy az általuk kijelölt alapszínnevek adott mentális kategóriákra utalnak (vö. Biggam 2012, 72), méghozzá a megismerés (kogníció) olyan színosztályaira, amelyek nemhogy nem különböznek nyelvenként, hanem épp ellenkezőleg, az emberi érzékelés által általánosan meghatározottak. Az általuk kijelölt kognitív színkategóriákat éppen ezért perceptuális univerzáléknak (universal perceptual categories) is tekintették. Ir B&K kutatásait megelőzően (az 1950-es években) R. W. Brown és E. H. Lenneberg szintén Munsell-színmintákat használtak a nyelv és kogníció viszonyát vizsgáló pszichológiai kísérleteikben, erről Id. PAPP 2012, 15. A nyelvtudományban a kognitív fordulat egyik fontos hozadékának tekinthető, hogy előtérbe kerültek a szavak, így a színnevek szemantikájának vizsgálatai is (TOLCSVAI NAGY 2000, 495). A szorosabb értelemben vett kognitív nyelvészet azonban BSK munkájának megjelenése után, az 1970-es években fejlődött ki, és azt vallja, hogy , az emberi nyelv megértésének a kulcsa az emberi megismerés folyamatainak a megértésében és modellálásában rejlik" (BANCZEROWSKI 1999, 79), elsősorban is azért, mert ,a nyelv nem pusztán kifejezője a világról való tudásnak, hanem a megismerés közege" (TOLCSVAI NAGY 2017a, 32). 12
