Oldal 26 [26]
2. AZ ALAPSZÍNNEVEK ÉS A SZÍNOSZTÁLYOZÁS EVOLÚCIÓJA 25
Arnheim 1979, 381." Pontosan ezért hasznosak az egyedi kódszámmal ellátott
Munsell-színminták az ilyen jellegű kutatásokban is, hiszen rájuk hivatkozva,
bárki számára kikereshetővé válik, hogy pontosan melyik tónusra gondol a kutató).
BEK a színneveknek csupán a vizuális vagy spektrális jelentésére koncentráltak, ?
éppen ezért — mint azt egy lábjegyzetben nyíltan vállalták is (!) — az adatokat
teljesen leválasztották kulturális kontextusukról, nem fogadták el ugyanis azt az
antropológusok által hangoztatott álláspontot, hogy az ilyesfajta leválasztás az
adatokat mindig és szükségszerűen értelmetlenné teszi (I991, 160).
A vizsgálat forgatókönyvét — be nem vallottan vagy öntudatlanul is — az a cél
határozta meg, hogy az idegen nyelvek színneveit formájuk, pszichikai kiugrósá¬
guk (salience) és konkrét színtartományra vonatkozó elsődleges jelentésük révén
megfeleltessék az angol nyelvben is meglévő legfontosabb színneveknek, közülük
is annak a 11 színnévnek, amelyek szerintük az érzékelés számára legfontosabb,
pszichológiailag legkiugróbb (salient) színgócokat jelölik, és amelyeket éppen ezért
egyetemesen alapvető fontosságúnak tekintettek. Ezt a 11 szint (black, white, red,
yellow, green, blue, brown, grey, pink, purple, orange) ,alapszinneveknek” nevezték
el és szemantikai univerzáléknak tekintették. Úgy vélték, hogy az alapszinnevek
jelentései az ún. fokális színek (/oca/ colors) köré csoportosulnak, amelyek a színnevek
által jelölt színtartományok központi árnyalatai / tipikus példányai. Meglátásuk
szerint , lehet, hogy a magyar és az orosz eltér egymástól abban, hogy mit nevez
még pirosnak, de abban nem, hogy mi a legjobb piros” (Pléh 1997, 466). Vagyis
a fokális színeket az egyedi kultúráktól függetlennek tekintették. Mivel pedig
B&K abbol indultak ki, hogy a szinnevek és az emberek fejében létező kognitív
színkategóriák között tökéletes a megfelelés, azt feltételezték, hogy az általuk
kijelölt alapszínnevek adott mentális kategóriákra utalnak (vö. Biggam 2012, 72),
méghozzá a megismerés (kogníció) olyan színosztályaira, amelyek nemhogy nem
különböznek nyelvenként, hanem épp ellenkezőleg, az emberi érzékelés által
általánosan meghatározottak. Az általuk kijelölt kognitív színkategóriákat éppen
ezért perceptuális univerzáléknak (universal perceptual categories) is tekintették.
Ir
B&K kutatásait megelőzően (az 1950-es években) R. W. Brown és E. H. Lenneberg szintén
Munsell-színmintákat használtak a nyelv és kogníció viszonyát vizsgáló pszichológiai kísérle¬
teikben, erről Id. PAPP 2012, 15.
A nyelvtudományban a kognitív fordulat egyik fontos hozadékának tekinthető, hogy előtérbe
kerültek a szavak, így a színnevek szemantikájának vizsgálatai is (TOLCSVAI NAGY 2000,
495). A szorosabb értelemben vett kognitív nyelvészet azonban BSK munkájának megjelenése
után, az 1970-es években fejlődött ki, és azt vallja, hogy , az emberi nyelv megértésének a kulcsa
az emberi megismerés folyamatainak a megértésében és modellálásában rejlik" (BANCZE¬
ROWSKI 1999, 79), elsősorban is azért, mert ,a nyelv nem pusztán kifejezője a világról való
tudásnak, hanem a megismerés közege" (TOLCSVAI NAGY 2017a, 32).
12