Oldal 23 [23]
OCR
22 I. BEVEZETÉS A nyelvi és kognitív színkategóriák és színrendszerek vizsgálatának történetében három különböző megközelítést szoktak megkülönböztetni (Id. pl. Jones 2013), időrendben ezek a következők: 1. evolucionista; 2. relativista; 3. univerzalista. A 19. századi evolucionista színkutatás a nevét arról kapta, hogy a régi idők sajátos jelentésű színneveiből a modern nyugati színosztályozáshoz képest eltérő színfelfogásra, ill. a ,színérzék" (voltaképpen a színelkülönítő képesség) kezdeti fejletlenségére, majd annak fokozatos és azonos lépcsőfokon keresztül történő fejlődésére következtetett. Ezt az elképzelést lassan meghaladva azonban általánosan elfogadott nézetté vált, hogy a nyelvi kifejezéseknek és a színérzeteknek nem feltétlenül kell egybeesniük, ami voltaképpen azt jelenti, hogy a fizikai színspektrumban összemosódó, tagolatlannak észlelt színeket nem feltétlenül teljesen egyforma jelentésű és azonos számú színnévkészlettel fejezik ki a különböző nyelvek (Schäfer 1987, 17). Később, miután Franz Boas a kulturális relativizmust az amerikai kulturális antropológia , központi alapelvévé” tette, Edward Sapir jóvoltából körvonalazódott a gyelvi relativizmus (linguistic relativity) névvel illetett megközelítés is, amely a nyelv és a kultúra analógiáját, ill. a nyelv világképformáló erejét hangsúlyozta. , Ez a nyelvszemlélet vezetett Sapir egy tanítványa, Benjamin Lee Whorf közreműködésével a Sapir-Whorf-hipotézis kidolgozásához", amely a valóság érzékelésének nyelvi meghatározottságát (nyelvi determinizmus) hangoztatta (Bohannan-Glazer 2006, 211; Sapir 1929, Id. magyarul: 1971; Whorf 1956, 2006. Nézeteikhez ld. még Péntek 1988; Wardhaugh 1995, 194-198). Szinek eseteben ez a tétel úgy hangzik, hogy a színelnevezések nyelvenkénti rendje határozza meg a színosztályozást, ill. a színekről való gondolkodást. Vagyis míg az evolucionisták arra eszméltek rá, hogy a különböző nyelvekben nem egyezik a színekre vonatkozó szókincs, a relativisták a nyelv fontosságából kiindulva már azt is feltételezték, hogy ahány színnév van egy adott nyelvben, pontosan annyi színkategóriát tartanak számon a fejükben (azaz mentálisan) az ezt a nyelvet beszélő emberek. Sőt — mint arra Pléh Csaba (2003) felhívta a figyelmet — Whorf azt is hirdette, hogy ,az ember megismerési kategóriái nem naturális" eredetűek, hanem magából a nyelvből származnak. Így fogalmazta ezt meg 1940-ben: „A nyelvi rendszer [...] nem pusztán az ideákat reprodukáló eszköz, hanem sokkal inkább az ideák formálója, az egyén szellemi tevékenységének, benyomásainak [...] vezetője"? 7 — Arról, hogy színérzetek és a színnevek közt nincs egyértelmű megfelelés, jelenlegi ismereteim szerint magyarul először Hegedüs Lajos írt (Id. 1951, 61). $ " Ld. BENEDICI-SZADAHIKO 2006, 285. (Koronczai Barbara fordítása.) Azért innen idézem, mert az eredeti angol szövegnek (Id. WHOREF 1956, 213) tudtommal ez az egyetlen magyar nyelvű fordítása.
