Page 22 [22]
OCR
I. BEVEZETÉS Főleg Berlin és Kay alapszínnév-teóriáról szóló 1969-es műve óta merül fel tudományos problémaként a b$iros-vörös kérdés. Tény azonban, hogy hazánkban már a 19. század végétől több közlemény foglalkozik azzal, hogy milyen különbségek léteznek a két szín/színnév között (Id. Csapodi 1898; 1899; Gárdonyi 1920; Kenedy 1921; Bartha 1937; Selényi 1948). Voltaképpen tehát a verbálisan többféleképpen is kifejezhető (vagy másképpen: több , alapszínnévvel" illethető) színtartományok kognitív osztályozásának a problémája az, ami 1969-ben napirendre került a nemzetközi kutatásokban. A kérdés pontos mibenlétének megértéséhez elkerülhetetlennek tűnik, hogy kitérjek Berlin és Kay korszakalkotó művére, ill. annak utóéletére. Mielőtt azonban ebbe belefognék, röviden felvázolom a színkutatások történetéből ismert legfőbb kutatási irányzatokat, rámutatva, milyen úton-módon jutott el a tudomány a színosztályozás máig uralkodónak tekinthető univerzalista megközelítéséig. 1. ÁLTALÁNOSSÁGBAN A SZÍNEK ANTROPOLÓGIAI KUTATÁSAIRÓL Az ausztrál színkutató, Diana Young (2006) szerint az angolszász kulturális és szociálantropológiában eddig általában két oldalról vizsgálták a színeket: egyrészt szimbolista megközelítésből, ami a színek átvitt jelentéseire koncentráló kutatásokat eredményezett, másrészt kognitív-nyelvészeti/antropológiai megközelítésből, ami a színek osztályozásának kérdésére fókuszáló vizsgálatokat foglalt magában, voltaképpen pedig a szín és a kogníció, a nyelv és a percepció/érzékelés közti összefüggés általános kérdésének témájába illeszkedett. Utóbbi irány ugyanakkor sokkal szélesebb kutatási hagyományt teremtett, és már a 19. század utolsó harmadától kezdve a nyelvek színnévkészleteinek empirikus tanulmányozására sarkallta a kutatókat. " "A kogníció nehezen körülírható fogalom, jelentése egy közkeletű meghatározás szerint: ,az elme összes struktúráinak és folyamatainak halmaza, és magában foglalja az emberi tudással kapcsolatos tevékenységek összességét". Hazánkban , a kogníció kifejezés helyett a megismerés [...] is elterjedt" (KERTESZ 2000, 213).
