Oldal 19 [19]
18 ELÖLJÁRÓBAN
a rózsaszín (mint elnevezés és mint színtartomány) körül felmerülő problémákat
tárgyalom: a rózsaszín összetétel etimológiáját és mindenkori jelentését, valamint
a rózsaszín színtartomány piros kategóriából való kiválását. Azért, hogy közelebb
kerülhessünk a rózsaszín szemantikájához, kisebb kitérőt teszek a rózsavirág, ill.
a rózsaszín és a piros szóval jelölt színek szimbolikájának az irányába is. (A kö¬
vetkezőkben a dőlt betűvel szedett színnév mindig a szóra, vagyis az adott szín
elnevezésére utal, a normál módon szedett színnév pedig magára a színre, vagyis
az adott spektrális színtartományra.)
A VI. fejezet kizárólag a piros jelentésére koncentrál. Ezzel kapcsolatban két
különböző - de akár egymás mellett is megférő — hipotézist fogalmazok meg. Az
első révén azon ltelítettség és világosság tekintetében) széles, a pontos színezet;
tekintetében mégis sajátos vizuális mezőt igyekszünk megvizsgálni, amelyet ko¬
rábban feltételezhetően ezzel a színnévvel neveztek meg. Számos bizonyíték szól
ugyanis amellett, hogy elsősorban, ill. legkorábban a rózsaszín-bíbor színmező
kifejezésekor lehetett használatos a piros színjelző, vagyis eredetileg nem a vő¬
rös szóval jelölt tartománynál világosabb piros árnyalatok elnevezése volt (mint
ahogyan a mai köznyelv piros szavát sokan annak vélik). A második hipotézis
a pirosnak — egy konkrét színtartományra vonatkozó jelentésével szemben — az
eredeti etimológiájából kiinduló használatát, ill. átvitt értelmű pozitív jelzőként
való alkalmazását helyezi előtérbe. Egyes régi források vonatkozásában felmerül
ugyanis, hogy a pirost nem kizárólag, ill. nem elsősorban színnévként, hanem inkább
átvitt értelmű jelzőként használhatták. Nem csupán amiatt, hogy — mint azt már
előttem mások kimutatták — ez a jelző pozitív konnotációkkal bír, hanem azért is,
mert a pirulás" folyamatára irányították a figyelmet a , biros" említésével. Végül
— a piros szó szemantikájával foglalkozó fejezet után — az értekezésben foglaltak
rövid összegzésére teszek kísérletet.
Az összefoglalás (VII. fejezet) után kaptak helyet a Me/lékletek. Ezek között az
első a terepen általam használt kérdőív (I. melléklet), majd a pirosra színező ter¬
mészetes festőanyagokat, ill. azok legfontosabb jellemzőit veszem sorra. Bár ezek
nem tartoznak szorosan a könyv tárgyához, de ismeretük a mondanivaló tekinte¬
tében nélkülözhetetlen. (II. melléklet). Ez után egy Rövidítésjegyzék következik,
itt különböző szótáraknak, lexikonoknak, egyes 15—18. századi forrásoknak, ill.
5 A tudomäny haromféle szinjellemzét tart sz4mon: szinezet (hue), telitettség (saturation) és vi¬
lagossdg (lightness). A szinezet a tulajdonképpeni színt jelöli, hogy piros-e, sárga-e stb. az adott
szín. A telítettség fogalma a szín szürkeségétől való távolságát fejezi ki: minél telítettebb egy
szín, annál kevesebb szürke komponenst tartalmaz (vagy legalábbis így érzékeljük). A világosság
a szín fehér vagy feketéhez való közelségére utal: minél világosabb egy adott szín, annál több
fehér, minél sötétebb, annál több fekete komponenst tartalmaz (legalábbis érzet szerint).