Oldal 17 [17]
OCR
16 ELÖLJÁRÓBAN mércék (azaz nemzetközileg ismert jelszámmal ellátott színminták) használatában rejlő lehetőségekkel is él. Terepmunkám alkalmával a szóban forgó színetalon voltaképpen vizuális kutatóeszközként szolgált, oly módon, hogy az interjúk révén megkérdezett emberek az általam választott színmintákat megnevezték, ill. azokat kérésemnek megfelelően — feltehetően mentális színkategóriáikat tükröző — csoportokba rendezték. Ez adja a kutatás azon részét, amely révén kísérletet teszek a piros, a vörös, a rőt, a bordó stb. színnév mai, napjainkban is jellemző (legalábbis bizonyos közösségek bizonyos tagjainak nyelvhasználatában érvényes) jelentésének a megrajzolására. Másrészt a színekre vonatkozó vizsgálat jelentős részét a kultúr- és nyelvtörténeti források által nyújtott nagy mennyiségű adat számbavétele és értelmezése tette ki. Diakrón kutatásaim céljára írásos források tömegét sikerült , mozgósítani", ill. az eddigiekhez képest új, meglepően hatékony módon felhasználni. Elsősorban ugyanis — de nem kizárólag — olyan szövegeket vizsgáltam, melyek ma már (napjaink technikai tudásának köszönhetően) könnyen elérhető és áttekinthető formában és — nem mellesleg — hatalmas mennyiségben állnak a kutatók rendelkezésére. Ezek tulajdonképpen azok a digitalizált magyar nyelvű könyvek és folyóiratok, amelyek interneten hozzáférhető különféle adatbázisok / korpuszok / elektronikus könyvtárak anyagát képezik. E korpuszok folyamatosan növekvő állományai digitális formában teszik közzé a korábbi évszázadok magyar nyelvű - elsősorban szépirodalmi és tudomänyos — szövegeit. Ezekben az internetes szövegkorpuszokban a számítógépes keresőprogramok segítségével olyan specifikus, témaorientált adathalmazokhoz lehet jutni, amelyek nem csupán a nyelvészeti, hanem — tapasztalataim szerint — a színekre koncentráló kutatások számára is igen hasznosak. Például kifejezetten a magyar színnevekre rákeresve, a szövegekben való előfordulásuk (számuk és kontextusaik) áttekintése révén szinte már első pillantásra — vagy legalábbis az eddigi papír- vagy nyomtatottkönyv-alapú vizsgálatokhoz képest lényegesebben gyorsabban — körvonalazódni látszott azok történeti alakulása. A piros és a vörös esetében folytatott ilyen típusú, ill. a különféle, jelen témánkkal (vagy a témánkba vágó részkérdésekkel) foglalkozó tudományok eddigi eredményeire támaszkodó, mélyebb, elemzőbb kutatások után fény derülhetett az e színnevek használatában bekövetkezett gyökeres változásokra is. Elsősorban a digitalizált forrásanyagok tették lehetővé azon — saját kutatásunkban kulcskérdésnek számító — probléma tisztázását, hogy a történelem folyamán miképpen formálódott a veres/vörös és piros szavak és a pirosas színárnyalatokhoz kapcsolódó kognitív kategória közti viszony. De nagyban tämaszkodhattam a szövegkorpuszokra pl. annak, a „kognitiv piros” történeti alakulásának a szempontjából megkerülhetetlennek tetsző kérdésnek a felderítésében is, hogy mikor vált önálló kognitív kategóriává a rózsaszín.
