Oldal 17 [17]
16 ELÖLJÁRÓBAN
mércék (azaz nemzetközileg ismert jelszámmal ellátott színminták) használatában
rejlő lehetőségekkel is él. Terepmunkám alkalmával a szóban forgó színetalon
voltaképpen vizuális kutatóeszközként szolgált, oly módon, hogy az interjúk révén
megkérdezett emberek az általam választott színmintákat megnevezték, ill. azokat
kérésemnek megfelelően — feltehetően mentális színkategóriáikat tükröző — cso¬
portokba rendezték. Ez adja a kutatás azon részét, amely révén kísérletet teszek
a piros, a vörös, a rőt, a bordó stb. színnév mai, napjainkban is jellemző (legalábbis
bizonyos közösségek bizonyos tagjainak nyelvhasználatában érvényes) jelentésének
a megrajzolására.
Másrészt a színekre vonatkozó vizsgálat jelentős részét a kultúr- és nyelvtörténeti
források által nyújtott nagy mennyiségű adat számbavétele és értelmezése tette
ki. Diakrón kutatásaim céljára írásos források tömegét sikerült , mozgósítani", ill.
az eddigiekhez képest új, meglepően hatékony módon felhasználni. Elsősorban
ugyanis — de nem kizárólag — olyan szövegeket vizsgáltam, melyek ma már (napjaink
technikai tudásának köszönhetően) könnyen elérhető és áttekinthető formában és
— nem mellesleg — hatalmas mennyiségben állnak a kutatók rendelkezésére. Ezek
tulajdonképpen azok a digitalizált magyar nyelvű könyvek és folyóiratok, amelyek
interneten hozzáférhető különféle adatbázisok / korpuszok / elektronikus könyvtárak
anyagát képezik. E korpuszok folyamatosan növekvő állományai digitális formában
teszik közzé a korábbi évszázadok magyar nyelvű - elsősorban szépirodalmi és tu¬
domänyos — szövegeit. Ezekben az internetes szövegkorpuszokban a számítógépes
keresőprogramok segítségével olyan specifikus, témaorientált adathalmazokhoz
lehet jutni, amelyek nem csupán a nyelvészeti, hanem — tapasztalataim szerint — a
színekre koncentráló kutatások számára is igen hasznosak. Például kifejezetten
a magyar színnevekre rákeresve, a szövegekben való előfordulásuk (számuk és
kontextusaik) áttekintése révén szinte már első pillantásra — vagy legalábbis az
eddigi papír- vagy nyomtatottkönyv-alapú vizsgálatokhoz képest lényegesebben
gyorsabban — körvonalazódni látszott azok történeti alakulása. A piros és a vörös
esetében folytatott ilyen típusú, ill. a különféle, jelen témánkkal (vagy a témánkba
vágó részkérdésekkel) foglalkozó tudományok eddigi eredményeire támaszkodó,
mélyebb, elemzőbb kutatások után fény derülhetett az e színnevek használatában
bekövetkezett gyökeres változásokra is. Elsősorban a digitalizált forrásanyagok
tették lehetővé azon — saját kutatásunkban kulcskérdésnek számító — probléma
tisztázását, hogy a történelem folyamán miképpen formálódott a veres/vörös és piros
szavak és a pirosas színárnyalatokhoz kapcsolódó kognitív kategória közti viszony.
De nagyban tämaszkodhattam a szövegkorpuszokra pl. annak, a „kognitiv piros”
történeti alakulásának a szempontjából megkerülhetetlennek tetsző kérdésnek a
felderítésében is, hogy mikor vált önálló kognitív kategóriává a rózsaszín.