Oldal 12 [12]
ELÖLJÁRÓBAN
Régóta tudjuk, hogy a piros szín kiemelkedően fontos az emberiség számára. A 19.
században általánosan elterjedt vélemény volt, hogy a távoli , primitív" kultúrák,
ill. a fejlett társadalmak falusi-paraszti rétegei — a gyerekekhez hasonlóan — egy¬
aránt a szép élénkpirosat becsülik a legtöbbre a színek közül. A képzőművészek
már korán felfigyeltek arra, hogy a piros , minden más szín felett dominál" (Id.
pl. N. n. 1928, 252). A mészfehér és a szénfekete után a vörös okker a történelem
legrégebbi festőanyaga (ezzel volt eredetileg befestve a híres Willendorfi Vénusz
is), az írás feltalálását gyorsan követte a pirossal írás gyakorlata, hiszen már az
ókori egyiptomiak is használtak piros tintát (ld. Varkonyi 2001, 262). A középkori
alkímiában a piros a , színek színe" volt (Szikszai 2005, 24; vö. Földvári 2015c),
a mai pszichológusok pedig nemcsak azt vallják, hogy az érzékelés számára ez a
legfeltűnőbb szín (ti. ez látható legtávolabbról, ezt tanulják meg a kisgyermekek
elsőként vö. Gósy 1998), hanem egyenesen azt, hogy ez a , legszínesebb" szín (vö.
Sahlins 1976, 5). Ezzel összefüggésben a kognitív kategóriákkal foglalkozó mai
színkutatók szemében a , szín" fogalmának legtipikusabb példáját is a telített piros
adja, vagyis ez a színek mentális kategóriájának a legfőbb , prototípusa". Ráadásul a
piros az ősidőktől ismert, a világ szinte minden kultúrájának valamiféle szimbolikus
vagy kultikus/rituälis poziciöt betöltö härom alapszineböl (a feher-vörös/piros-fe¬
kete triäszböl) az egyetlen olyan, amely ún. kromatikus (szines vagy mäsképpen:
tarka) szín. Sőt Berlin és Kay kutatásai szerint a színkategóriák evolúciója során a
(nappali világosságból és az éjszakai sötétségből elvonatkoztatott) fehér és fekete
után ez az első szín, amelyet az ember kognitívan elkülönít, ill. a kromatikus színek
közül minden nyelv ezt jelöli legelőször külön névvel.
Jelen munkánk a színek óriási, a legkülönbözőbb tudományok érdeklődésének
kereszttüzében lévő, megszámlálhatatlanul sok vizsgálat tárgyát képező témájának
egy kis szeletét, egy elsősorban néprajzi, nyelvészeti és kognitív antropológiai meg¬
közelítésben felmerülő problémát tárgyal. Ez a könyv, amelyet az olvasó a kezében
: " Néhány nyelvben a szín, színesség fogalmát és a piros színt egyazon szótővel alkotott nevekkel
jelölik, így pl. aspanyolban (KICSI SÁNDOR 1990, 1144). Vô. a komancs ekapi jelentése: ‘szin,
piros, kör" (FINLAY 2004, 147).