Regulust a karthágóiak követségbe küldik a senazushoz, hogy tárgyaljon a bé¬
kéről, vagy ha ezt nem tudná kieszközölni, a fogolycseréről, és esküvel kötelezik
őt, hogy ha a senatus nem szavazza meg a fogolycserét, visszatér Karthágóba.
Azt javasolja a senazusnak, hogy utasítsa vissza mindkét ajánlatot, majd szavának
áll és visszamegy Karthágóba, ahol kivégzik.
Töredékek
7.
A , szakálltalanok" jelentésű latin szó helyes alakja imberbi, nem pedig imberbes.
Varro! Színházi előadások című művének V. könyvében ezt a kifejezést találjuk:
imberbi iuvenes („szakälltalan ifjak”). Cicero is az imberbum alakot használja,
u-val, nem pedig az imberbemet,? a földtörvényről mondott január elsejei beszé¬
deben? is az imberba iuventute („szakälltalan ifjüsäggal”) forma szerepel. Titus
Livius azonban műve XVIII. könyvében az egyes számú format imberbis alakban
használja.
(Charisius, 122. o. Barwick-Kühnert)
8.
Ha már ezekről a szokásos mértéket meghaladó dolgokról szót ejtettünk, em¬
lítsük meg azt a kígyót is, amelyről Titus Livius olyan érdekfeszítően és ékes¬
szólóan ír. Elmondja ugyanis, hogy Afrikában, a Bagrada folyó mellett élt egy
akkora kígyó, hogy képes volt távol tartani Atilius Regulus seregét a folyótól.
Számos katonát hatalmas szájával ragadott meg, sokakat pedig farkával gyűrű¬
be csavarva roppantott össze. Mivel a rádobott dárdák nem hatoltak át a bőrén,
végül minden oldalról 4a//iszákkal kezdték lőni, így végül elpusztult a sűrűn
rázuhogó súlyos kövek alatt. Ezt a kígyót még magánál Karthágónál is félelme¬
tesebbnek tartotta minden cohors és légió. Mivel a kígyó a vizet is beszennyezte
vérével, és hullájának dögletes bűze megfertőzte az egész környéket, a rómaiak
fel is szedték onnan a táborukat. Livius azt is elmondja, hogy a szörnyeteg 120 láb
hosszú bőrét elküldték Rómába.
( Valerius Maximus I. 19.)
! M. Terentius Varro a Kr. e. I. században élt és alkotott a legkülönfélébb tudományágakban.
Művei nagyrészt elvesztek, de a római tudományosságra gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.
? Cicero: Saját házáról 37.
3 Cicerénak ez a beszéde, amelyet consuli éve (Kr. e. 63) legelején mondott azokkal a re¬
formmegmozdulásokkal összefüggésben, amelyek végül a Catilina-összeesküvésben
csúcsosodtak ki, nem maradt ránk.