Seite 627 [627]
OCR
istenektől és az emberektől való félelem; alig-alig vették fel a harcot, hisz csak a rettegés késleltette megfutamodásukat. (5) Öldöklés közben már majdnem a hadijelvényekig jutottak, amikor oldalról, mintha valami hatalmas sereg közeledne, nagy porfelhő tűnt fel. Spurius Nautius — más források szerint Octavius Maecius — volt az a segédcsapatokkal. (6) Létszámukhoz képest jókora port kavartak, az öszvéreken ülő hajcsárok ugyanis lombos ágakat húztak maguk után a földön. Elöl fegyverek és hadijelvények sejlettek át a homályos levegőn, majd a még magasabbra szálló, sűrűsödő porfelhőben úgy látszott, mintha lovasság zárná a menetet. Ez a látvány nemcsak a samnisokat, de a rómaiakat is megtévesztette. (7) A consul még meg is erősítette a tévedést: az első hadijelvények között lován ülve azt kiáltozta az ellenség füle hallatára: Cominium elesett, itt jön tiszttársa győztesen; igyekezzenek kicsikarni a győzelmet, mielőtt a dicsőség a másik hadseregé lesz. (8) Aztän parancsot adott a tribunusoknak és a centuridknak, hogy nyissanak utat a lovassagnak. Treboniusszal és Caediciusszal mar előre megállapodott, hogy ha majd lándzsáját a magasba emeli és megrázza, lovasságukkal a lehető legnagyobb lendülettel törjenek az ellenségre. (9) Jeladására minden úgy történt, ahogy előre megbeszélték. Az egységek között rések nyíltak, előszáguldott a lovasság, előreszegzett lándzsával rontott az ellenséges sereg sűrűjébe, és ahol csak nekik zúdult, szétzilálta egységeiket. Volumnius és Scipio a nyomukban járt, és kaszabolta az összezavarodott ellenséget. (10) Ekkor már megtört az isteni és emberi kényszer: szétszóródtak a lenvászoncohorsok, menekült mindenki, akár megesküdött, akár nem, és most már egyedül az ellenségtől rettegtek. (11) Az ütközetet túlélő gyalogosok csapatát beszorították a táborba vagy Aguiloniába, a nemesek és a lovasok pedig Bovianumba menekültek. A lovasságot a rómaiak lovasai, a gyalogságot a gyalogosok vették üldözőbe. A sereg két szárnya kétfelé vált: a jobbszárny a samnis tábor, a balszárny a város felé tartott. (12) Volumniusnak jóval hamarabb sikerült elfoglalnia a tábort; a várost ostromló Scipio nagyobb ellenállásba ütközött; nem mintha itt jobban buzgott volna a harci kedv a legyőzöttekben, csak mert a falak hatékonyabban tartják távol a támadókat, mint a sáncok. A védők kődobálással igyekeztek visszaverni az ellenséget a városfalaktól. (13) Scipio jól látta, hogy ha első rémületüket kihasználva nem viszi dűlőre a dolgot, mielőtt magukhoz térnének, az erődített város ostroma jócskán elhúzódhat. Megkérdezte hát katonáit: belenyugszanak, hogy míg a másik seregszárny elfoglalta a tábort, őket győztes létükre elűzik a város kapui elől? (14) Azok egyhangú, harsány nemmel válaszoltak. Erre elsőként ő indult a kapu felé, pajzsát a feje fölé tartva, nyomában a többiek, teknősbéka-alakzatban. Betörtek a városba, hatalmukba kerítették a kapu körüli falakat, lelökdösve róluk a samnisokat; de mivel túl kevesen voltak, nem merészkedtek a város belsejébe. 626
