Oldal 620 [620]
OCR
36. (1) Ledobálták a málhát középre, fegyvert ragadtak, ki-ki elfoglalta helyét a maga egységében, és felállt a csatarend. (2) Már nem volt messze egymástól a két csatasor, ott álltak szemtől szemben, várva, hogy a másik kezdje meg a támadást, a csatakiáltást. (3) Egyiknek sem volt kedve a harchoz, és teljes épségben el is vonulhattak volna, ki merre lát, ha nem félnek attól, hogy a másik üldözőbe veszi őket. Szinte magától kezdődött a csata a két kelletlen és habozó ellenfél között, bizonytalan és széteső csatakiáltással, és egyik sem mozdította ki helyéből a másikat. (4) Ekkor a római consul, hogy felpezsdítse a küzdelmet, a lovasságból néhány turmát külön küldött támadásra. Minthogy sokan közülük leestek a lovukról, a többiek pedig megzavarodtak, előretörtek a samnisok is, hogy a lezuhantakat lekaszabolják, de a rómaiak is, hogy megvédjék övéiket. (5) Így kissé megélénkült a csata, csakhogy a samnisok jóval lendületesebben és nagyobb tömegben rontottak előre, a szétzilált római lovasság pedig saját, segítségére siető társait gázolta le megbokrosodott lovaival. (6) Ekkor kezdődött a menekülés: az egész római csatasor sarkon fordult és futott. A samnisok már hátulról szorongatták a menekülőket, amikor a consul eléjük vágtatott a tábor kapujához, lovas őrséget rendelt oda, és megparancsolta, (7) hogy bárki közeledik is a sánchoz, akár római, akár samnis, tekintsék ellenségnek. Maga is ilyen fenyegető szavakkal állta útját a tábor felé rendetlen tömegben rohanó katonáinak: (8) , Hová, hová, katona? — kiáltotta. — Fegyvert, vitézt találsz itt is, és amíg a consulod él, csak győztesként juthatsz be a táborba! Válassz: polgártársaid vagy az ellenség ellen akarsz harcolni?” (9) Szavai közben a lovassäg elöreszegezett ländzsäkkal körülvette a gyalogosokat, és felszólította őket, hogy térjenek vissza a csatába. A consult nemcsak bátorsága, de a véletlen is segítette: a samnisok nem nyomultak utánuk, így helyet hagytak a rómaiaknak, hogy hadijelvényeikkel visszaforduljanak, és a csatasort a tábortól ismét az ellenség ellen irányítsák. (10) A rómaiak egymást buzdították, hogy vegyék fel újra a harcot. À centuriék elragadtäk a jelvényhordozóktól a hadijelvényeket, és maguk vitték előre, közben figyelmeztették katonáikat, hogy milyen kevés ellenség közeledik, azok is szétszórtan, rendezetlen egységekben. (11) Közben a consul kezét az ég felé tárva harsány, jól hallható hangon templomot fogadott a Megállító Iuppiternek, ha a római csatasor abbahagyja a futást, újra csatába indul, levágja és legyőzi a samnis légiókat. (12) Mindenki összeszedte minden erejét, hogy megfordítsák a hadi helyzetet, vezérek, katonák, gyalogos és lovas csapatok egyaránt. Sőt még az istenek hatalma is szemmel láthatóan letekintett a római népre: könnyen eldőlt a csata, az ellenséget elkergették a tábortól, majd visszaszorították addig a pontig, ahol a csata 619
