Seite 619 [619]
volt, az is a római tábor mellett vezetett el. Amikor nekivágtak, úgy tűnt, mint¬
ha egyenesen a tábor ostromára indulnának. (5) A consul megparancsolta kato¬
náinak, hogy fogjanak fegyvert, és vonuljanak ki vele a sáncok elé, a /egazusoknak,
tribunusoknak és a szövetséges csapatok vezetőinek pedig kiosztotta a megfe¬
lelő utasításokat. (6) Mind azt bizonygatták, hogy ők megtesznek minden tőlük
telhetőt, de katonáikon erőt vett a csüggedés, hiszen egész éjjel nem aludtak
sebeik és a haldoklók hörgése miatt. (7) Ha az ellenség hajnal előtt támad a tá¬
borra — mondták -—, akkora lett volna a rémület, hogy cserbenhagyták volna még
a hadijelvényeket is; most is csak a szégyen tartja őket vissza a megfutamodás¬
tól, egyébként úgy viselkednek, mint akiket legyőztek.
(8) Ezt hallva a consul jónak látta, hogy személyesen körbejárja a tábort, és
szóljon néhány szót a katonákhoz. Ha olyanokra talált, akik vonakodtak fegyvert
fogni, rájuk ripakodott: (9) Mit vacakolnak" Ha ők nem mennek ki a tábor elé,
az ellenség jön be, és ha a sáncaik előtt nem akarnak harcolni, majd a sátraik
előtt lesznek kénytelenek! Aki fegyvert fog és küzd, az vagy győz, vagy nem,
(10) de aki egy szál semmiben, fegyvertelenül várja az ellenséget, annak biztos
sorsa vagy a halál, vagy a szolgaság. — (11) Pirongatására és szemrehányásaira
azt válaszolták, hogy kimerültek a tegnapi csatában, kivéreztek, erejük elfogyott,
most pedig még több ellenség jön, mint tegnap.
(12) Közben közeledett az ellenséges menet, és akik közelebbről megfigyel¬
hették őket, határozottan állították, hogy a samnisok sánckarókat hoznak ma¬
gukkal, kétségtelenül azért, hogy sánccal zárják körül a tábort. (13) Erre a consul
felkiáltott: micsoda dolog az, hogy leggyávább ellenségüktől eltűrik ezt a szégyent
és megaláztatást? (14) ,Még a végén ostromzár alá vesznek bennünket a saját
táborunkban, hogy itt haljunk meg szégyenszemre éhhalállal, nem pedig hősök
módjára, fegyverrel a kezünkben, ha kell?" Az istenek fordítsák jóra a dolgot —
mondta —: ki-ki tegye azt, amit méltónak tart önmagához, (15) de Marcus Atilius
consul, ha senki sem követi, inkább egymaga vonul az ellenség ellen és esik el
a samnis hadijelvények között, de nem várja meg, amíg körülsáncolják a római
tábort.
(16) Szavait a /egatusok, tribunusok, az összes lovasturma és a légiók első
cohorsainak centuriói mind helyeselték. (17) Ekkor a katonákon is erőt vett a szé¬
gyenérzet, nagy nehezen felfegyverkeztek, és kivonszolták magukat a táborból.
Elhúzódó, hézagos menetben, leverten, szinte legyőzöttként vonultak az ellen¬
ség felé, amely semmivel sem volt bizakodóbb és lelkesebb. (18) A samnisok
sorain, mihelyt megpillantották a római hadijelvényeket, az elővédtől a sereg¬
hajtókig végigfutott a hír, hogy megtörtént, amitől féltek: a rómaiak kivonulnak,
hogy megakadályozzák elvonulásukat; (19) most már nincs kiút, vagy itt kell
meghalniuk, vagy a leterített ellenséges holttesteken át kell kivergődniük.
618