Oldal 616 [616]
OCR
elunhatja-e a történetíró vagy az olvasó a hosszú háborúkat, amelyekbe maguk a hadviselő felek nem fáradtak bele? 32. (1) Quintus Fabiust és Publius Deciust Lucius Postumius Megellus és Marcus Atilius Regulus kévette a consul székben [294]. (2) Mindkettőjüknek Samniumot jelölték ki működési területül. A hírek szerint ugyanis az ellenség három sereget szervezett, azzal a céllal, hogy az egyik törjön be ismét Etruriába, a másik Campaniában kezdje újra a pusztítást, a harmadik pedig határaikat védje. (3) Postumiust betegsége Rómában tartotta, de Atilius nyomban útra kelt, hogy az atyák határozata értelmében még Samniumban lecsapjon az ellenségre. (4) Mintha előre megbeszélték volna, épp olyan helyen találkoztak össze az ellenséggel, hogy sem a rómaiak nem tudtak betörni a samnis területre, hogy feldúlják, sem a samnisok nem tudtak kilépni saját területükről, hogy benyomuljanak a békés vidékekre és a római szövetségesek földjére. (5) Miután letáboroztak egymással szemben, a samnisok megkísérelték azt, amire a sokszoros győztes rómaiak is aligha vállalkoztak volna — ilyen megfontolatlanná teszi az embert a végső kétségbeesés —: megtámadták az ellenséges tábort. Ez a vakmerő próbálkozás, bár nem ért célt, mégsem bizonyult teljesen hiábavalónak. (6) A nap nagy részében olyan sűrű köd volt, hogy eltakarta a napvilágot, és nemcsak a sáncon túlra nem lehetett kilátni, de a szembetalálkozók közvetlen közelről sem látták egymást. (7) A samnisok abban bíztak, hogy a köd elrejti az orvtámadást. Alighogy felderengett a hajnal, amelyet amúgy is elnyelt a köd, elérkeztek a kapuknál csak tessék-lássék virrasztó római előőrsig. (8) Váratlanul rohanták meg őket, így nem volt bennük sem elég lélekjelenlét, sem erő az ellenálláshoz. (9) A támadás a hátsó főkapu ellen irányult a tábor túlsó felén; itt elfoglalták a quaestor sátrát, és megölték a guaeszort, Lucius Opimius Pansát. Ezután harsant fel a , Fegyverbe! kiáltás. 33. (1) A csatazajra felriadt consu/ két, éppen a közelben lévő szövetséges cohorsra, a lucaniaiakra! és suessabeliekre bízta a fővezéri sátor védelmét, majd a légiókat manipulusonként felvonultatta a tábor főútján. (2) Alig fegyverkeztek fel kellőképpen, máris beálltak az egységeikbe, és inkább a csatakiáltás után, mint szemükkel ismerték fel az ellenséget, amelynek számát szintén lehetetlen volt ! A latin szöveg egy másik értelmezést is megenged: a volscus Luca városból való segéderőkről is lehet szó. 615
