Oldal 616 [616]
elunhatja-e a történetíró vagy az olvasó a hosszú háborúkat, amelyekbe maguk
a hadviselő felek nem fáradtak bele?
32.
(1) Quintus Fabiust és Publius Deciust Lucius Postumius Megellus és Marcus
Atilius Regulus kévette a consul székben [294]. (2) Mindkettőjüknek Samniu¬
mot jelölték ki működési területül. A hírek szerint ugyanis az ellenség három
sereget szervezett, azzal a céllal, hogy az egyik törjön be ismét Etruriába, a másik
Campaniában kezdje újra a pusztítást, a harmadik pedig határaikat védje. (3)
Postumiust betegsége Rómában tartotta, de Atilius nyomban útra kelt, hogy az
atyák határozata értelmében még Samniumban lecsapjon az ellenségre. (4)
Mintha előre megbeszélték volna, épp olyan helyen találkoztak össze az ellen¬
séggel, hogy sem a rómaiak nem tudtak betörni a samnis területre, hogy feldúl¬
ják, sem a samnisok nem tudtak kilépni saját területükről, hogy benyomuljanak
a békés vidékekre és a római szövetségesek földjére. (5) Miután letáboroztak
egymással szemben, a samnisok megkísérelték azt, amire a sokszoros győztes
rómaiak is aligha vállalkoztak volna — ilyen megfontolatlanná teszi az embert
a végső kétségbeesés —: megtámadták az ellenséges tábort. Ez a vakmerő pró¬
bálkozás, bár nem ért célt, mégsem bizonyult teljesen hiábavalónak. (6) A nap
nagy részében olyan sűrű köd volt, hogy eltakarta a napvilágot, és nemcsak
a sáncon túlra nem lehetett kilátni, de a szembetalálkozók közvetlen közelről
sem látták egymást. (7) A samnisok abban bíztak, hogy a köd elrejti az orvtáma¬
dást. Alighogy felderengett a hajnal, amelyet amúgy is elnyelt a köd, elérkeztek
a kapuknál csak tessék-lássék virrasztó római előőrsig. (8) Váratlanul rohanták
meg őket, így nem volt bennük sem elég lélekjelenlét, sem erő az ellenálláshoz.
(9) A támadás a hátsó főkapu ellen irányult a tábor túlsó felén; itt elfoglalták
a quaestor sátrát, és megölték a guaeszort, Lucius Opimius Pansát. Ezután harsant
fel a , Fegyverbe! kiáltás.
33.
(1) A csatazajra felriadt consu/ két, éppen a közelben lévő szövetséges cohorsra,
a lucaniaiakra! és suessabeliekre bízta a fővezéri sátor védelmét, majd a légiókat
manipulusonként felvonultatta a tábor főútján. (2) Alig fegyverkeztek fel kellő¬
képpen, máris beálltak az egységeikbe, és inkább a csatakiáltás után, mint sze¬
mükkel ismerték fel az ellenséget, amelynek számát szintén lehetetlen volt
! A latin szöveg egy másik értelmezést is megenged: a volscus Luca városból való segéd¬
erőkről is lehet szó.
615