Oldal 615 [615]
OCR
lől Vescia és Formiae földjére, másfelől Aesernia területére és a Volturnus folyó mellékére. (3) Ellenük Appius Claudius praezort küldték ki Decius hadseregével. Fabius serege a lázongó Etruriában újabb 4500 perusiait megölt, mintegy 1740-et fogságba ejtett, (4) akiket aztán fejenként 310 bronzpénz váltságdíjért kiváltottak; a többi zsákmány teljes egészében a katonáké lett. (5) A samnis legiök, nyomukban egyrészt Appius Claudius praetorral, masrészt Lucius Volumnius proconsulal, a Stellas-vidéken találkoztak. Itt táborozott le a samnis sereg, és itt egyesült Appius és Volumnius tábora is. (6) Elkeseredett csatára került sor; az egyik felet a bosszúvágy ösztönözte az örök lázadók ellen, a másik az utolsó reményéért küzdött. (7) Így a samnisok közül 16 300 volt az elesettek, 2700 a foglyok száma; a római seregből 2700-an estek el. (8) Az év gazdag volt ugyan katonai sikerekben, de járvány sújtotta és csodajelek kísértették. Híre érkezett, hogy több helyen földeső esett, Appius Claudius praetor seregében pedig több embert villámcsapás ért. Ezért a sorskönyvekhez folyamodtak. (9) Ebben az évben Quintus Fabius Gurges,! a consul fia pénzbírsággal sújtott néhány előkelő asszonyt, akiket a nép paráznaság bűnében marasztalt el, és ebből az összegből emeltette a circus melletti Venus-szentélyt.? (10) De még mindig nem értek véget a samnis háborúk, noha már a negyedik könyvben számolok be róluk, felölelve azt a 46 évet, amely Marcus Valerius és Aulus Cornelius consulsäga 1343] óta telt el, akik először viseltek háborút Samnium ellen. (11) Hogy ne idézzem fel újra a két nép ennyi év alatt elszenvedett vereségeit és viszontagságait, amelyek mégsem tudták megtörni szívós kitartásukat, csak ennyit mondok: (12) A samnisokat csak a legutóbbi évben négy római vezér négy hadsereggel ölte halomra — Sentinum környékén, paelignus földön, a Tifernusnál és a Stellas-mezőn -, akár saját légióikkal küzdöttek, akár idegen segédcsapatokkal megerősítve. (13) Elvesztették népük leghíresebb hadvezérét; látták, hogy szövetségeseik, az etruszkok, umberek, gallok éppoly szerencsétlen helyzetbe kerültek, mint ők. (14) A helytálláshoz már nem volt elég sem a maguk, sem a mások ereje — mégsem hagyták abba a háborút. Hiába védték oly kevés szerencsével szabadságukat, mégsem csömörlöttek meg, és inkább vállalták a vereséget, mint azt, hogy meg sem próbálnak győzni. (15) És 1 Azonos a X. 14. 10-ben emlitett Maximusszal. ? Ha a szexuális kihágások tömeges méreteket öltöttek, az az ókori rómaiak szemében annak jele volt, hogy meg kell békíteni Venust, a szerelem istennőjét. Egy másik hagyomány szerint ebben a szentélyben az istennőt Venus Obsequens (‘a széfogadé Venus’) néven tisztelték — tehát főleg abban vártak tőle segítségét, hogy az asszonyok szerelmi késztetéseit a házasság keretein belül tartsa. 614
