Oldal 615 [615]
lől Vescia és Formiae földjére, másfelől Aesernia területére és a Volturnus folyó
mellékére. (3) Ellenük Appius Claudius praezort küldték ki Decius hadseregé¬
vel. Fabius serege a lázongó Etruriában újabb 4500 perusiait megölt, mintegy
1740-et fogságba ejtett, (4) akiket aztán fejenként 310 bronzpénz váltságdíjért
kiváltottak; a többi zsákmány teljes egészében a katonáké lett. (5) A samnis
legiök, nyomukban egyrészt Appius Claudius praetorral, masrészt Lucius Vo¬
lumnius proconsulal, a Stellas-vidéken találkoztak. Itt táborozott le a samnis
sereg, és itt egyesült Appius és Volumnius tábora is. (6) Elkeseredett csatára
került sor; az egyik felet a bosszúvágy ösztönözte az örök lázadók ellen, a másik
az utolsó reményéért küzdött. (7) Így a samnisok közül 16 300 volt az elesettek,
2700 a foglyok száma; a római seregből 2700-an estek el.
(8) Az év gazdag volt ugyan katonai sikerekben, de járvány sújtotta és cso¬
dajelek kísértették. Híre érkezett, hogy több helyen földeső esett, Appius Clau¬
dius praetor seregében pedig több embert villámcsapás ért. Ezért a sorskönyvek¬
hez folyamodtak. (9) Ebben az évben Quintus Fabius Gurges,! a consul fia
pénzbírsággal sújtott néhány előkelő asszonyt, akiket a nép paráznaság bűnében
marasztalt el, és ebből az összegből emeltette a circus melletti Venus-szentélyt.?
(10) De még mindig nem értek véget a samnis háborúk, noha már a negyedik
könyvben számolok be róluk, felölelve azt a 46 évet, amely Marcus Valerius és
Aulus Cornelius consulsäga 1343] óta telt el, akik először viseltek háborút Sam¬
nium ellen. (11) Hogy ne idézzem fel újra a két nép ennyi év alatt elszenvedett
vereségeit és viszontagságait, amelyek mégsem tudták megtörni szívós kitartá¬
sukat, csak ennyit mondok: (12) A samnisokat csak a legutóbbi évben négy
római vezér négy hadsereggel ölte halomra — Sentinum környékén, paelignus
földön, a Tifernusnál és a Stellas-mezőn -, akár saját légióikkal küzdöttek, akár
idegen segédcsapatokkal megerősítve. (13) Elvesztették népük leghíresebb had¬
vezérét; látták, hogy szövetségeseik, az etruszkok, umberek, gallok éppoly sze¬
rencsétlen helyzetbe kerültek, mint ők. (14) A helytálláshoz már nem volt elég
sem a maguk, sem a mások ereje — mégsem hagyták abba a háborút. Hiába
védték oly kevés szerencsével szabadságukat, mégsem csömörlöttek meg, és
inkább vállalták a vereséget, mint azt, hogy meg sem próbálnak győzni. (15) És
1 Azonos a X. 14. 10-ben emlitett Maximusszal.
? Ha a szexuális kihágások tömeges méreteket öltöttek, az az ókori rómaiak szemében
annak jele volt, hogy meg kell békíteni Venust, a szerelem istennőjét. Egy másik hagyo¬
mány szerint ebben a szentélyben az istennőt Venus Obsequens (‘a széfogadé Venus’)
néven tisztelték — tehát főleg abban vártak tőle segítségét, hogy az asszonyok szerelmi
késztetéseit a házasság keretein belül tartsa.
614