Page 610 [610]
OCR
kerítette hatalmába a polgárságot, ebben az évben különösen nagy erővel jelentkezett. (14) Így aztán a két consu/ négy légióval és nagyszámú római lovassággal indult háborúba, sőt vittek még magukkal még ezer válogatott campaniai lovast, akiket e háború céljára küldtek hazájukból, és a rómainál is tekintélyesebb sereget a szövetségesektől és a latinoktól. (15) Ráadásul két másik sereg figyelte Etruriát a Város közelében, az egyik faliscus területen, a másik a Vaticanusnál:" Gnaeus Fulvius és Lucius Postumius Megellus propraetorok’ kaptak a megbizatást, hogy ezen a vidéken létesítsenek állandó tábort. 27. (1) A consulok az ellenség nyomában átkeltek az Appennineken. Sentinum területére érve megközelítették őket, és tőlük mintegy négy mérföldre ütöttek tábort. (2) Az ellenség ezután tanácskozásba kezdett, és úgy döntöttek, hogy nem egyesülnek mindnyájan egy táborban, és nem egyszerre vonulnak csatába; a gallok a samnisokhoz, az umberek az etruszkokhoz csatlakoztak. (3) Kitűzték az ütközet napját. A samnisokra és a gallokra bízták a csatát, az etruszkok és az umberek pedig azt a feladatot kapták, hogy közben ostromolják meg a római tábort. (4) Terveiket azonban meghiúsította három clusiumi szökevény, akik egy éjjel titokban átmentek Fabiushoz, és kiadták neki az ellenség terveit. Ő megajándékozta és visszaküldte őket azzal, hogy ha bármi új határozat születik, azonnal tegyenek neki részletes jelentést. (5) A consulok írtak Fulviusnak és Postumiusnak, hogy seregükkel a faliscus, illetve vaticanusi földről vonuljanak Clusium alá, és teljes erővel kezdjék pusztítani az ellenséges területeket. (6) A dúlás híre arra késztette az etruszkokat, hogy a sentinumi földről hazasiessenek saját területük védelmére." A consulok ezután azon voltak, hogy az etruszkok távollétében kerüljön sor az ütközetre. Két napon át igyekeztek az ellenséget csatára ingerelni, (7) de e két nap alatt nem történt semmi említésre méltó. Néhány főnyi veszteség esett mindkét oldalon, és még jobban nőtt bennük a harci láz és a szabályos ütközet vágya, mint ha döntő csatát vívtak volna. A harmadik napon aztán minden csapat levonult a síkságra. (8) A seregek már felsorakoztak, amikor a hegyekből egy farkas űzte szarvas futott végig a mezőn a két csatasor között. Aztán a két vad kétfelé kanyarodott: a szarvas a gallok, a farkas a rómaiak közé. A farkast a rómaiak átengedték a sorok ! A Vaticanus néven ismert terület az ókorban a Ianiculust is magában foglalta. ? Ez a két bropraetor biztosan nem meghosszabbítás révén kapta megbízatását. Vagy egy főtisztségviselő, vagy a senafus és a népgyűlés határozata jelölhette ki őket a feladatra. : Ahogy a folytatásból kiderül, ez az umberekre is vonatkozik, akik valószínűleg szövegromlás folytán maradtak ki a ránk hagyományozódott szövegből. 609
