Page 610 [610]
kerítette hatalmába a polgárságot, ebben az évben különösen nagy erővel jelent¬
kezett. (14) Így aztán a két consu/ négy légióval és nagyszámú római lovassággal
indult háborúba, sőt vittek még magukkal még ezer válogatott campaniai lovast,
akiket e háború céljára küldtek hazájukból, és a rómainál is tekintélyesebb se¬
reget a szövetségesektől és a latinoktól. (15) Ráadásul két másik sereg figyelte
Etruriát a Város közelében, az egyik faliscus területen, a másik a Vaticanusnál:"
Gnaeus Fulvius és Lucius Postumius Megellus propraetorok’ kaptak a megbi¬
zatást, hogy ezen a vidéken létesítsenek állandó tábort.
27.
(1) A consulok az ellenség nyomában átkeltek az Appennineken. Sentinum te¬
rületére érve megközelítették őket, és tőlük mintegy négy mérföldre ütöttek
tábort. (2) Az ellenség ezután tanácskozásba kezdett, és úgy döntöttek, hogy
nem egyesülnek mindnyájan egy táborban, és nem egyszerre vonulnak csatába;
a gallok a samnisokhoz, az umberek az etruszkokhoz csatlakoztak. (3) Kitűzték
az ütközet napját. A samnisokra és a gallokra bízták a csatát, az etruszkok és az
umberek pedig azt a feladatot kapták, hogy közben ostromolják meg a római
tábort. (4) Terveiket azonban meghiúsította három clusiumi szökevény, akik egy
éjjel titokban átmentek Fabiushoz, és kiadták neki az ellenség terveit. Ő meg¬
ajándékozta és visszaküldte őket azzal, hogy ha bármi új határozat születik,
azonnal tegyenek neki részletes jelentést. (5) A consulok írtak Fulviusnak és
Postumiusnak, hogy seregükkel a faliscus, illetve vaticanusi földről vonuljanak
Clusium alá, és teljes erővel kezdjék pusztítani az ellenséges területeket. (6)
A dúlás híre arra késztette az etruszkokat, hogy a sentinumi földről hazasiesse¬
nek saját területük védelmére." A consulok ezután azon voltak, hogy az etruszkok
távollétében kerüljön sor az ütközetre. Két napon át igyekeztek az ellenséget
csatára ingerelni, (7) de e két nap alatt nem történt semmi említésre méltó.
Néhány főnyi veszteség esett mindkét oldalon, és még jobban nőtt bennük a harci
láz és a szabályos ütközet vágya, mint ha döntő csatát vívtak volna. A harmadik
napon aztán minden csapat levonult a síkságra.
(8) A seregek már felsorakoztak, amikor a hegyekből egy farkas űzte szarvas
futott végig a mezőn a két csatasor között. Aztán a két vad kétfelé kanyarodott:
a szarvas a gallok, a farkas a rómaiak közé. A farkast a rómaiak átengedték a sorok
! A Vaticanus néven ismert terület az ókorban a Ianiculust is magában foglalta.
? Ez a két bropraetor biztosan nem meghosszabbítás révén kapta megbízatását. Vagy egy
főtisztségviselő, vagy a senafus és a népgyűlés határozata jelölhette ki őket a feladatra.
: Ahogy a folytatásból kiderül, ez az umberekre is vonatkozik, akik valószínűleg szöveg¬
romlás folytán maradtak ki a ránk hagyományozódott szövegből.
609