Seite 609 [609]
OCR
Publius Decius consuiról, akinek kiválóságát már oly sok közös tisztségviselés alkalmával megtapasztalhatta? (3) Senki mást nem venne maga mellé szívesebben. Ha Decius vele van, nem lesz kevés a serege, és sohasem lesz túl sok az ellenség. De ha tiszttársának más az óhaja, akkor adják melléje segítőtársnak Lucius Volumniust. (4) A nép, a senatus, de még tiszttársa is teljes mértékben Fabiusra bízta a döntést, és amikor Decius kijelentette, hogy készséggel útra kel akár Samniumba, akár Etruriába, szavait olyan lelkesedéssel és szerencsekívánatokkal fogadták, mintha már előre a győzelmet ünnepelnék, és mintha nem is a consulok hadvezéri megbízatásáról, hanem már a diadalmenetükről döntöttek volna. (5) Néhány történetírónál azt találom, hogy Fabius és Decius hivatalba lépésük után azonnal elindultak Etruriába, és nem tesznek említést semmiféle nézeteltérésről a tiszttársak között a feladatok kisorsolása dolgában, amit az előbb elbeszéltem. (6) Mások viszont nem érik be ennek a viszálykodásnak az elbeszélésével, hanem még hozzáteszik, hogyan vádaskodott Appius a nép előtt a távollévő Fabius ellen, amikor pedig a consul visszaérkezett, praetor létére milyen makacsul szembeszegült vele; sőt a tiszttársaknak egy másik összecsapásáról is beszélnek, amelyben Decius azt akarta elérni, hogy mindegyikük a neki juttatott feladattal törődjön. (7) Attól az időponttól kezd bizonyossá válni az események folyása, amikor mindkét consu/ elvonult a háborúba. Még mielőtt azonban a consulok Etruriába érkeztek volna, a gall senók hatalmas sereggel Clusium alá vonultak, hogy ostrom alá vegyék a római légiót és táborát. (8) Scipio, a tábor parancsnoka a sereg csekély számát jó terepválasztással akarta ellensúlyozni, ezért csatasorát felvezette a város és a tábor között emelkedő dombra. (9) De ahogy az hirtelen döntéseknél lenni szokott, seregét kellő felderítés nélkül vezette a magaslatra, amelyet a másik oldalról felnyomuló ellenség már elfoglalt. Így légióját az ellenség hátba támadta, és minden oldalról körülzárta. (10) Egyes tudósítások szerint a légiót egy szálig le is kaszabolták, hírmondó sem maradt belőlük, (11) és a Clusiumtól már nem messze járó consulok csak akkor értesültek a vereségről, amikor gall lovasok tűntek fel előttük, akik a megölt rómaiak fejét lovuk nyakába akasztva vagy lándzsájukra tűzve hordozták, győzelmi mámorukban szokásuk szerint harci dalokat kurjongatva. (12) Mások szerint ezek nem gallok, hanem umberek voltak, és a vereség nem volt ilyen súlyos: csak a Lucius Manlius Torguatus /egatussal takarmanyszerzésre kivonult embereket kerítették be, de Scipio propraezor a táborból segítségükre sietett, újrakezdődött a csata, a győztes umberek vereséget szenvedtek, és visszavették tőlük a foglyokat és a zsákmányt. (13) Valószínűbb azonban, hogy ezt a vereséget a rómaiak nem az umberektől, hanem a galloktól szenvedték el, mert a gallok támadásától való rettegés, amely már addig is oly sokszor 608
