Oldal 607 [607]
OCR
harcról van szó, nem hátrál meg önként sem most, sem ezután. (15) Ha nem nyer is semmit ebből a viszálykodásból, legalábbis annyit el fog érni, hogy azt, ami a népre tartozik, a nép akarata döntse el, és ne a senazus ajándékozza oda kénye-kedve szerint. (16) Arra kéri a Legjobb és Leghatalmasabb luppitert és a halhatatlan isteneket, hogy akkor adjanak kettőjüknek egyforma esélyt a sorsolásban, ha a háború vezetésében is egyenlő bátorságot és szerencsét szándékoznak nekik adni. (17) Hiszen természettől az a méltányos, példaadás tekintetében az a hasznos, és az illik a római nép hírnevéhez is, hogy olyanok legyenek a consulok, akik közül bármelyik vezetésével sikerre lehet vinni az etruszk háborút. (18) Fabius nem kért többet a római néptől, csak annyit, hogy mielőtt behívnak a ¢ribusokat szavazni, olvassak fel Appius Claudius praetor Etruriából érkezett leveleit, azzal eltavozott a népgytilésrél. A nép a senatusnal nem kevésbé egyhangúlag úgy szavazott, hogy az etruriai háború vezetését a sorsolás mellőzésével Fabiusra kell bízni. 25. (1) Erre csaknem az egész ifjúság a consulhoz sereglett; mindnyájan jelentkeztek katonának, mert fűtötte őket a vágy, hogy az ő vezetése alatt szolgáljanak. (2) Fabius ezt mondta a köré sereglő tömegnek: , Csak 4000 gyalogost és 600 lovast akarok besorozni." Akik ma és holnap jelentkeznek, azok jöhetnek velem. (3) Fontosabbnak tartom, hogy mindegyikük gazdagon térjen haza, mint hogy sok katonával viseljek háborút." (4) Útnak is indult a megfelelő létszámú sereggel, amely éppen azért volt tele bizalommal és reménységgel, mert vezére lemondott a nagy tömegről. Appius praetor táborához vonult, Aharna városa alá, amelytől nem voltak messze az ellenséges csapatok. (5) A tábortól néhány mérföldre emberekkel találkozott, akiket őrség védelme alatt tűzifáért küldtek ki. Amikor meglátták az elöl haladó lictorokat, és megtudták, hogy Fabius consu/ közeledik, boldogan és ujjongva mondtak hálát az isteneknek és a római népnek, hogy őt küldték hozzájuk fővezérnek. (6) Köré tódultak, hogy üdvözöljék. Fabius megkérdezte, hová indultak. Azt felelték, fáért mennek. Mire ő: , Valóban? (7) Hát nincs palánk a táborotok körül?" Azok kórusban válaszolták, hogy táborukat kettős palánk és árok övezi, mégis rettegnek. Fabius így szólt: , Hiszen akkor van tűzifátok bőségesen. Menjetek vissza, és húzzátok ki a cölöpöket!" (8) Visszatértek a táborba, és — az ottmaradottaknak és magának Appiusnak legnagyobb rémületére — bontani kezdték a palánkot. (9) Aztán ki-ki közölte ! Ez a korabeli viszonyok között kb. egy légiónak felelt meg, dupla létszámú lovassággal. 606
