OCR
22. (1) Nem volt kétséges, hogy mindenki teljes egyetértésben Ouintus Fabiusnak szánja a tisztséget, és valóban, a legelőször felszólított, előválasztó cenzuria, majd az utánuk következők is mind az ő és Lucius Volumnius consuwiságára szavaztak. (2) Fabius ismét elmondott egy ugyanolyan beszédet, mint két évvel azelőtt. Végül, miután az egyhangú állásfoglalás kezdte legyőzni ellenállását, kijelentette, hogy Publius Deciust akarja tiszttársául. (3) Ez volna öregkorának támasza — mondta. — Közösen viselték a censori méltóságot, a consulságot kétszer is, és ez idő alatt meggyőződött róla, hogy az államnak nincs nagyobb erőssége a tiszttársak egyetértésénél. Öreges természete a hatalomban nemigen tudna már új tiszttárssal összeszokni, de azzal, akinek jellemét már ismeri, könnyebben egyeztetné elgondolásait. (4) A consul maga is egyetértett vele: egyrészt ő is jól megérdemelt dicséretekkel halmozta el Publius Deciust, másrészt figyelmeztetett arra, hogy a hadviselésben a consulok egyetértéséből mennyi előny, egyet nem értésükből mennyi hátrány származik, (5) hisz legutóbb is majdnem végveszélybe sodorta mindannyiukat a közte és tiszttársa között kitört viszálykodás. (6) Decius és Fabius egy szív, egy lélek — mondta -—, ráadásul született katonák, tetteikkel magaslanak ki, a szócsatákban járatlanok: az ilyen férfiak valók consuinak. (7) Az Appius Claudius-féle ügyes, agyafúrt, a jogban és ékesszólásban jártas férfiakat inkább a Város és a Forum elöljäröivä kell megtenni, az ilyenek legyenek a praetorok, ők szolgáltassanak igazságot. — (8) Így telt el a nap. Másnap a consul javaslatai szerint alakultak a consul- és praetorvalasztas eredményei. (9) Consu/nak Quintus Fabiust és Publius Deciust, praetornak Appius Claudiust valasztottak meg, mindegyiküket távollétében; Lucius Volumnius hadvezéri hatalmát pedig a senatus és a köznép határozata értelmében még egy évre meghosszabbították. 23. (1) Ebben az évben sok csodajel mutatkozott. Ezek elhárítására a senazus két napig tartó könyörgést rendelt el, (2) amelyhez a bort és a tömjént az állam adta. A könyörgésen nők és férfiak egyaránt nagy számban vettek részt. (3) Az eseményt emlékezetessé tette az előkelő asszonyok között kitört összetűzés a Patrícius Pudicitia szentelyeben,! amely a Forum Boariumon, Hercules kerek temploma mellett áll. (4) A matrónák ugyanis nem engedték részt venni a szertartáson a plebejus Lucius Volumnius consul patrícius származású feleségét, Verginiát, Aulus lányát, mondván, hogy házasságával kivált a patríciusok rendjéből. A rövid ! Pudicitia a szemérem istennője volt; ebben a szentélyében csak patrícius nők tisztelhették őt. 603