OCR
ellenség között, és megfigyelték, hogy a hadijelvények már kivonultak, csekély fegyveres kísérettel, a zsákmányt pedig most indítják el őrizet alatt; a menet nehézkesen mozog, mindenki csak saját érdekével törődik, nincs köztük semmiféle egyetértés, sem határozott vezetés. (9) Az időpont igen alkalmasnak látszott a támadásra, és már a nap is felkelőben volt. Ezért megfúvatta a kürtöket, és rátámadt az ellenséges menetre. (10) A csak részben felfegyverzett és a zsákmánytól is akadályozott samnisok közül néhányan erőltetett menetbe kezdtek, maguk előtt hajtva a zsákmányt, mások megzavarodva megálltak, mert nem tudták, mi lenne biztonságosabb: továbbvonulni vagy visszatérni a táborba. Amíg tétováztak, lerohanták őket. A rómaiak már a sáncon is átjutottak, a táborban is általánossá vált az öldöklés és a zűrzavar. (11) A samnisok vonulását nemcsak az ellenséges támadás zavarta meg, hanem foglyaik váratlan lázadása is: néhányan kiszabadultak, majd kezdték eloldozni a többieket is, (12) mások a málhába csomagolt fegyvereket lopkodták ki, és a menetoszlopba vegyülve olyan kavarodást okoztak, amely jobban megrémítette a katonákat, mint maga az ütközet. (13) Egy emlékezetes hőstettet is végrehajtottak: megtámadták Statius Minaciust, az ellenség fővezérét, aki odalovagolt, hogy buzdítsa az egységeket. Szétverték a kíséretében lévő lovasokat, körülvették, elfogták, és azonmód lóháton a római consul elé hurcolták. (14) A csatazajra visszatért a samnis előőrs, így a már-már elveszett csata újrakezdődött, de még így sem tudtak tovább ellenállni. (15) Mintegy 6000 volt az ellenséges halottak száma, 2500 az elfogottaké, közöttük 4 katonai ribunus.! 30 hadijelvényt zsákmányoltak, és — ami a győztesek legnagyobb örömére szolgalt — kiszabadítottak 7400 foglyot, sőt a szövetségesektől ejtett rengeteg zsákmányt is visszaszerezték. A tulajdonosokat rendeletben szólították fel, hogy a megadott napon jöjjenek oda, azonosítsák és vigyék el, ami az övék. (16) Mindazt, ami nem talált gazdára, a katonák kapták meg, de el kellett adniuk zsákmányrészüket, hogy a szívük csak a fegyverükhöz húzzon. 21. (1) A Campania területét végigdúló pusztítás Rómában nagy nyugtalanságot keltett. (2) Ráadásul éppen azokban a napokban érkezett Etruriából a hír, hogy Volumnius seregének elvonulása után az etruszkok fegyvert fogtak, Gellius Egnatius, a samnis vezér pedig nemcsak az umbereket biztatja lázadásra, de a gallokat is nagy pénzösszeggel igyekszik maga mellé állítani. (3) Ezektől a hírektől megrémülve a senazus elrendelte, hogy hirdessenek törvénykezési szünetet, és minden rendű és rangú embert sorozzanak be. (4) Nemcsak a szabad ! Livius a samnis katonai rangokat is római mintára képzeli el. 601