Page 600 [600]
OCR
Appius elküldte is őt, az állam és a sereg visszatartja. Tudakolja csak meg, mit akarnak a katonák. (5) Ilyen figyelmeztetések és könyörgések közben a tiltakozó consulokat szinte erővel hurcolták oda a katonák gyűlésére. Itt hosszabb beszédek hangzottak el, nagyjából ugyanolyan tartalommal, mint az imént a szűkebb körű vitában. (6) Amikor Volumnius saját igaza tudatában bebizonyította kiválóan szónokló tiszttársával szemben, hogy ő sem járatlan az ékesszólásban, Appius gúnyolódva megjegyezte: őt illeti a hala azért, (7) hogy a néma, nyelvenincs consul ily kiváló szónok lett, hisz első consuiságuk idején — legalábbis az első hónapokban — még a száját sem tudta kinyitni, most pedig már népszónoklatokat tart. (8) Mire Volumnius: , Bár inkább te tanultál volna meg tőlem talpraesetten cselekedni, mint én tőled ügyesen szónokolni! Végül azt mondta, tesz egy javaslatot, amely majd eldönti — nem azt, hogy melyikük a jobb szónok, mert az államnak most nem szónokra van szüksége, hanem hogy melyikük a jobb hadvezér. (9) Itt van a két harci feladat, Etruria és Samnium; Appius válasszon közülük tetszése szerint, ő maga seregével akár Etruriában, akár Samniumban teljesíteni fogja kötelességét. (10) Ekkor a katonák kiáltozni kezdtek, követelve, hogy ketten együtt vezessék a háborút Etruriában. (11) Volumnius látva, mennyire egyet akarnak, így szólt: , Minthogy egyszer már félreértettem tiszttársam szándékát, nem engedhetem meg magamnak, hogy a ti szándékotok felől bizonytalanságban maradjak. Kiáltással jelezzétek, mit akartok: elvonuljak vagy maradjak"" (12) Válaszul oly hatalmas erejű kiáltás harsant fel, hogy az ellenséget is kicsalta táborából. Fegyvert ragadtak és kivonultak az ütközetre. Volumnius is riadót fúvatott, és kivitette a táborból a zászlókat. (13) Mint mondják, Appius habozott, mert belátta, hogy akár részt vesz a harcban, akár nem, a győzelem dicsősége mindenképpen tiszttársának jut. Végül félve, hogy az ő légiói is Volumniushoz csatlakoznak, serege követelésére maga is jelt adott az indulásra. (14) Egyik fél sem tudta kellőképpen rendezni a sorait. Gellius Egnatius samnis vezér ugyanis éppen takarmányszerző úton volt néhany cohorsszal, és katonái inkább saját felbuzdulásukból, semmint bárkinek a vezetésével vagy parancsára indultak harcba. (15) A két római sereg vezetésében pedig nem uralkodott összhang, és nem is volt elég idejük felsorakozni. Volumnius már össze is csapott az ellenséggel, mire Appius odaért. (16) Így egyenetlen arcvonalban kezdték meg a harcot, és mintha a sors fel akarta volna cserélni az egymáshoz szokott ellenfeleket, Volumnius ellen az etruszkok támadtak, Appius ellen pedig a samnisok, vezérük távolléte miatt némi habozás után. (17) A hagyomány szerint a csata hevében Appius az első vonalban jól láthatóan égnek emelte a kezét, és így fohászkodott: , Bellona, ha ma nekünk adod a győzelmet, 599
