Oldal 600 [600]
Appius elküldte is őt, az állam és a sereg visszatartja. Tudakolja csak meg, mit
akarnak a katonák.
(5) Ilyen figyelmeztetések és könyörgések közben a tiltakozó consulokat szin¬
te erővel hurcolták oda a katonák gyűlésére. Itt hosszabb beszédek hangzottak
el, nagyjából ugyanolyan tartalommal, mint az imént a szűkebb körű vitában.
(6) Amikor Volumnius saját igaza tudatában bebizonyította kiválóan szónokló
tiszttársával szemben, hogy ő sem járatlan az ékesszólásban, Appius gúnyolód¬
va megjegyezte: őt illeti a hala azért, (7) hogy a néma, nyelvenincs consul ily
kiváló szónok lett, hisz első consuiságuk idején — legalábbis az első hónapokban
— még a száját sem tudta kinyitni, most pedig már népszónoklatokat tart. (8)
Mire Volumnius: , Bár inkább te tanultál volna meg tőlem talpraesetten csele¬
kedni, mint én tőled ügyesen szónokolni! Végül azt mondta, tesz egy javaslatot,
amely majd eldönti — nem azt, hogy melyikük a jobb szónok, mert az államnak
most nem szónokra van szüksége, hanem hogy melyikük a jobb hadvezér. (9)
Itt van a két harci feladat, Etruria és Samnium; Appius válasszon közülük tet¬
szése szerint, ő maga seregével akár Etruriában, akár Samniumban teljesíteni
fogja kötelességét.
(10) Ekkor a katonák kiáltozni kezdtek, követelve, hogy ketten együtt vezes¬
sék a háborút Etruriában. (11) Volumnius látva, mennyire egyet akarnak, így
szólt: , Minthogy egyszer már félreértettem tiszttársam szándékát, nem enged¬
hetem meg magamnak, hogy a ti szándékotok felől bizonytalanságban marad¬
jak. Kiáltással jelezzétek, mit akartok: elvonuljak vagy maradjak"" (12) Válaszul
oly hatalmas erejű kiáltás harsant fel, hogy az ellenséget is kicsalta táborából.
Fegyvert ragadtak és kivonultak az ütközetre. Volumnius is riadót fúvatott, és
kivitette a táborból a zászlókat. (13) Mint mondják, Appius habozott, mert
belátta, hogy akár részt vesz a harcban, akár nem, a győzelem dicsősége min¬
denképpen tiszttársának jut. Végül félve, hogy az ő légiói is Volumniushoz
csatlakoznak, serege követelésére maga is jelt adott az indulásra.
(14) Egyik fél sem tudta kellőképpen rendezni a sorait. Gellius Egnatius
samnis vezér ugyanis éppen takarmányszerző úton volt néhany cohorsszal, és
katonái inkább saját felbuzdulásukból, semmint bárkinek a vezetésével vagy
parancsára indultak harcba. (15) A két római sereg vezetésében pedig nem
uralkodott összhang, és nem is volt elég idejük felsorakozni. Volumnius már
össze is csapott az ellenséggel, mire Appius odaért. (16) Így egyenetlen arcvo¬
nalban kezdték meg a harcot, és mintha a sors fel akarta volna cserélni az egy¬
máshoz szokott ellenfeleket, Volumnius ellen az etruszkok támadtak, Appius
ellen pedig a samnisok, vezérük távolléte miatt némi habozás után. (17) A ha¬
gyomány szerint a csata hevében Appius az első vonalban jól láthatóan égnek
emelte a kezét, és így fohászkodott: , Bellona, ha ma nekünk adod a győzelmet,
599