Seite 597 [597]
kért a rómaiakkal; mindent megpróbáltak, hátha sikerül saját erejükből végig¬
vinni ezt a hatalmas háborút, (5) legfeljebb szomszédaiktól kértek jelentéktelen
segédcsapatokat. Békéért folyamodtak a rómaiakhoz, mert a háborút nem bírták
tovább erővel; majd ismét megkezdték a harcot, mert nyomasztóbb volt a béke
a szolgaságban, mint szabadságban a háború. (6) Egyetlen és utolsó reményüket
az etruszkok jelentik. Tudják, hogy az etruszkok Itália fegyverben, vitézben,
kincsekben leggazdagabb népe; szomszédaik a vasban-fegyverben született
gallok, ez a természetétől fogva is, de a rómaiak ellen különösen harcias nép,
akik joggal dicsekednek azzal, hogy leigázták a rómaiakat, és azok aranyért
váltották meg magukat. (7) Ha van az etruszkokban annyi bátorság, mint egykor
Porsennában és őseikben volt, semmi sem hiányzik ahhoz, hogy a rómaiakat
teljesen kiszorítsák a Tiberisen inneni területről," és arra kényszerítsék, hogy
saját megmaradásukért küzdjenek, ne pedig Itália számára elviselhetetlen egyed¬
uralmukért. (8) Most itt van nekik egy harcra kész, felszerelt, zsolddal is ellátott
samnis hadsereg, amely kész azonnal követni őket, még ha Róma ostromára
indulnak is.
17.
(1) Míg ezek Etruriában ilyen fennhéjázó beszéddel lázítottak, országuk lán¬
gokban állt a hátuk mögött. Publius Decius ugyanis, amikor felderítői jelentet¬
ték a samnis sereg elvonulását, összehívta a haditanácsot, és így beszélt: , Miért
csak a földeken vonulgatunk, faluról falura hódítva? (2) Miért nem támadunk
meg erődített városokat? Samniumot már nem védelmezi hadsereg: csapataik
kivonultak a területről, és önként ítélték magukat számkivetésre."
(3) Minthogy szavaival mindnyájan egyetértettek, a jól megerődített Murgan¬
tia város ostromára indult. A katonákban vezérük iránti rajongásuk és az a re¬
mény, hogy így nagyobb zsákmányra tehetnek szert, mint a földeken portyázva,
akkora lelkesedést keltett, hogy egy nap alatt rohammal bevették a várost. (4)
Itt 2100 samnist kerítettek be és ejtettek foglyul, és igen tekintélyes zsákmány¬
hoz jutottak. Decius, hogy a nehéz málha ne akadályozza a menetelést, össze¬
hívatta katonáit, és így beszélt hozzájuk: (5) , Megelégedtek ezzel az egyetlen
győzelemmel és ennyi zsákmánnyal? Nem kellene inkább bátorságotokhoz
szabni reményeiteket? Most, hogy a számtalan csatában szétvert samnis légiókat
még hazájukból is kiűztétek, a tiétek minden városuk és a városokban hátraha¬
gyott minden érték. (6) Adjátok el ezt a holmit, és a haszon reményével csábít¬
sátok a kereskedőket arra, hogy szegődjenek seregünk nyomába, én meg máris
1 Etruszk oldalról nézve.
596