Oldal 596 [596]
OCR
vn utänuk, hanem sokkal szembetünöbb emlekek is: a körös-körül letarolt videk. (6) Fabius Cimetra värosät is elfoglalta. Itt 2900 katonát ejtettek foglyul, harc közben pedig mintegy 920-at öltek meg. (7) Ezután Fabius elutazott Rómába a választógyűlésre, amelyet igyekezett minél hamarabb lebonyolítani. Mivel az először szólított cenzuriák egybehangzóan Quintus Fabiust välasztottäk meg consulnak, (8) a mäsik pälyäz6, a vällalkozó kedvű és becsvágyó Appius Claudius a maga és az egész nemesség minden befolyását latba vetette, hogy Fabius mellé őt válasszák consuinak. Mindezt nem is annyira saját előrejutása kedvéért tette, inkább azért, hogy mindkét helyet a patríciusok nyerjék el. (9) Fabius először nagyjából a múlt évben már felhozott érveket hangoztatva próbált visszalépni. De az egész nemesség a széke köré sereglett, kérve kérték, emelje fel a consuli méltóságot a plebejus posványból, és szerezze vissza mind a tisztség, mind a patrícius nemzetségek régi tekintélyét. (10) Fabius csendre intette őket, és higgadt szavakkal lecsillapította indulataikat: ha úgy látta volna, hogy nem őt, hanem mást akarnak consullá tenni, szívesen kieszközölte volna két patrícius jelölését; (11) így azonban, mivel a lehető legrosszabb példát szolgáltatná a törvények ilyen felrúgása, nem tekinti érvényesnek saját jelölését. (12) Így a plebejus Lucius Volumnius lett consu/ Appius Claudiusszal [296], akik már korábban is viselték együtt ezt a tisztséget." Fabiusnak pedig szemére hányta a nemesség, hogy nem akarta tiszttársául Appius Claudiust, aki kétségtelenül sokkal jobban ért nála az ékesszóláshoz és az államügyek intézéséhez. 16. (1) A választás után hat hónapra meghosszabbították a régi consulok parancsnoki tisztségét, és megbízták őket, hogy folytassák a háborút Samniumban. (2) Így Publius Decius, akit tiszttarsa még consu/ként hagyott Samniumban, a k6vetkező évben, Lucius Volumnius és Appius Claudius consu/siga alatt proconsulként is tovább pusztította a földeket, míg csak ki nem űzte a területről a samnis hadsereget, amely sehol nem vállalt csatát.? (3) A samnisok Etruriába menekültek, és úgy vélve, hogy amit sűrű követjárásokkal hasztalan próbáltak elérni, most — ekkora fegyveres sereggel és a kérést fenyegetéssel vegyítve — hatékonyabban kikényszeríthetik, követelték, hogy hívják tanácsba az etruszk vezetőket. (4) Amikor a tanács összeült, a samnisok előadták, hány éve harcolnak szabadságu1 Kr.e. 307-ben (IX. 42. 2-9) ? Kevéssé valószínű, hogy a samnis sereg távozása valóban menekülés lett volna. A római történetírás valószínűleg így szépítette azt a tényt, hogy a rómaiak nem tudták megakadályozni, hogy a samnisok katonai támogatást nyújtsanak az etruszk-umber szövetségnek. 595
