Oldal 594 [594]
OCR
óhajomat. (13) Kérlek, válasszátok meg mellém consulnak Publius Deciust, jól bevált tiszttársamat, akivel oly egyetértésben viseltük hivatalunkat, és aki méltó hozzátok és apjához." Javaslatát helyénvalónak találták, és a hatralév6 centuridk mind Quintus Fabiust és Publius Deciust választották consulnak. (14) Ebben az évben az aedíi/isek sok polgárt idéztek törvénybe, amiért nagyobb volt a birtokuk a törvény által engedélyezett felső határnál.? Szinte senki sem tudta a vád alól tisztázni magát. [gy sikerült komoly gátat vetni a mértéktelen kapzsiságnak. 14. (1) Az új consulok, Ouintus Fabius Maximus (negyedszer) és Publius Decius Mus (harmadszor) [297], éppen azt tervezgették, hogy egyikük a samnisokat, (2) másikuk az etruszkokat választja feladatnak, továbbá hogy melyik háborúba mennyi csapat kell, és melyiknek melyikük lenne alkalmasabb vezére, amikor követek érkeztek Sutriumból, Nepetéből és Faleriiből, (3) és jelentették, hogy Etruria népei gyűléseiken a békekérésről tanácskoznak. Erre a consulok teljes haderejükkel Samnium ellen fordultak. (4) Elindultak, és hogy az utánpótlást megkönnyítsék, az ellenség pedig minél kevésbé sejtse, honnan tör rá a háború, Fabius Sora, Decius pedig a sidicinusok területén át vezette légióit Samniumba. (5) Ellenséges földre érve mindkettőjük csapatai szétszéledtek, és pusztítva nyomultak előre. De felderítésük még messzebbre terjedt, mint pusztításuk, (6) ezért nem kerülte el a figyelmüket, hogy az ellenség a Tifernus mellett egy rejtett völgyben csatára sorakozva csak arra vár, hogy fentről megtámadhassa az oda bevonuló rómaiakat. (7) Fabius a málhát félrerakatta egy biztos helyre, csekély őrizet mellett, és előre figyelmeztetve katonáit a rájuk váró ütközetre, négyszögletes menetoszlopban nyomult az ellenség már ismert rejtekhelye felé. (8) A samnisok letettek a váratlan rajtaütés reményéről, és ha már egyszer úgyis nyílt csatában kellett döntésre vinniük a dolgot, maguk is inkább szabályos ütközetet akartak vívni. Leereszkedtek hát a síkságra, és a szerencsére bízták magukat, inkább elszántan, mint jó reménységgel. (9) De — akár mert a samnisok minden törzsének színe-javát sorozták be seregükbe, akár mert a sorsdöntő csata kockázata megsokszorozta bátorságukat — a nyílt terepen is félelmetes ellenfélnek bizonyultak. (10) Fabius, látva, hogy az ellenséget sehol sem sikerül visszaszorítani, utasította két fiát, Maximust és Marcus Valeriust (mindkettő katonai íribunus volt), ! Decius apja, Publius Decius Mus 340-ben feláldozta magát a római sereg győzelméért (VIII. 9.). Az ifabb Decius előzőleg 308-ban volt Fabius consultársa (IX. 41. 1). 2? A Kr. e. 367-ben hozott Lex Licinia Sextia szerint (VI. 35. 5). 593
