Oldal 592 [592]
OCR
vertársaikká tenni, hadsereggel támadtak rájuk, és most a területüket pusztítják, háborúval akarva őket belekényszeríteni a háborúba. (12) A lucaniai nép — mondták a követek — épp eleget hibázott már azelőtt; most azonban kőkeményen elhatározták magukat, hogy, történjen velük bármi, soha nem fogják többé megsérteni a rómaiakat. (13) Arra kérik az atyákat, hogy vegyék oltalmukba a lucaniaiakat, és védjék meg őket a samnisok erőszakos önkényeskedésétől. Noha a samnisok ellen megkezdett háború amúgy is a rómaiak iránti hűségre kényszeríti őket, készek túszokat is adni. 12. (1) A senatus nem sokáig tanácskozott: egytől egyig úgy vélték, hogy a lucaniaiakkal szövetséget kell kötni, a samnisoktól pedig jóvátételt követelni. (2) A lucaniaiakat jóindulatukról biztosították válaszukban, és szerződést kötöttek velük. A samnisokat a fetialis papok útján felszólították, hogy vonuljanak ki Róma szövetségeseinek földjéről, vonják vissza seregüket a lucaniai területekről. A samnisok azonban küldöttséget menesztettek a papok elé azzal az üzenettel, hogy ha Samniumban bármely gyűlésen megjelennek, azt nem viszik el szárazon. (3) Ennek hallatán Rómában az atyák és a nép egyaránt a hadüzenet mellett döntöttek. A consulok megosztoztak a feladatokon: Scipiónak jutott Etruria, Fulviusnak Samnium, és ki-ki elindult a maga háborújába. (4) Scipio, aki azt várta, hogy a háború éppen úgy el fog húzódni, mint előző évben, Volaterraenál szembetalálta magát a csatára felsorakozott ellenséggel. (5) Szinte egész napon át tartott a mindkét félnek súlyos veszteségeket okozó küzdelem, és úgy szállt le az éjszaka, hogy nem tudták, kié a diadal. Csak másnapra derült ki, hogy melyikük a győztes, melyikük a legyőzött: az etruszkok az éjszaka csendjében elhagyták táborukat. (6) Amikor a csatára kivonuló rómaiak látták, hogy az ellenség átengedte nekik a győzelmet távozásával, továbbmentek az üres táborig, birtokba vették, és hatalmas zsákmányt szedtek össze, hiszen állandó tábor volt, és pánikszerűen hagyta ott az ellenség. (7) Azután visszatértek a faliscus területre, a málhát Faleriiben hagyták kis létszámú őrség védelme alatt, és könnyen mozgó csapataikkal tovább dúlták az ellenség földjét. (8) Tűzzel-vassal végigpusztítottak mindent, mindenünnen zsákmányt hajtottak el. Nemcsak hogy lecsupaszítva hagyták ott a földet az ellenségnek, de felgyújtották az erődítményeket és a falvakat is; csak a városokat nem vették ostrom alá, ahová az etruszkok rémületükben behúzódtak. (9) Gnaeus Fulvius consul Samniumban, Bovianumnäl ragyogó küzdelemben vitathatatlan győzelmet aratott. Ezután megtámadta Bovianumot, majd nemsokára rohammal bevette Aufidenát is. 591
