Oldal 586 [586]
OCR
(11) Mégsem tanúsítottak komoly ellenállást. Megszokták már, hogy alulmaradnak az efféle küzdelmekben, és jól látták, hogy ellenfeleik már nem azokért a magas tisztségekért küzdenek, amelyekre egykor még vágyakozni is alig mertek, hisz rég megszerezték a többszörös consulságot, censori tisztséget és diadalmeneteket, vagyis mindazt, amiért annak idején a sokszor bizonytalan siker reményével küzdöttek. 7. (1) Mégis, mint mondják, leginkább Appius Claudius és Publius Decius Mus között alakult ki élénk vita arról, hogy támogassák-e a törvényjavaslatot vagy ne. (2) Miután majdnem ugyanazokat az érveket hozták fel az atyák, illetve a köznép jogi helyzetéről, mint amelyek egykor a Licinius-féle törvény mellett és ellen hangzottak el, amikor a köznép a consuA tisztségre támasztott igényt, a hagyomány szerint Decius felidézte hallgatói előtt apja alakját," (3) amint felajánlotta magát a római népért és légiókért, gabii tógában? állva a dárdán — a jelenlévők közül annak idején még sokan látták így. (4) A halhatatlan istenek — mondta - éppoly tisztának és feddhetetlennek találták akkor Publius Decius consult, mintha tiszttársa, Titus Manlius ajánlotta volna fel magát nekik áldozatul.(5) Hát szentségtörés lett volna ezt a Publius Deciust megválasztani, hogy a római nép állami szertartásait végezze? Talán az istenek kevésbé hallgatnák meg az ő könyörgését, mint Appius Claudiusét? Appius talán tisztább szívvel mutatja be otthon személyes áldozatát, és áhítatosabban tiszteli az isteneket, mint ő? (6) Kinek lehet oka panaszra a fogadalmak miatt, amelyeket a sok-sok plebejus consul és dictator tett az állam érdekében, háborúba menet! vagy harc közben? (7) Vegyék csak számba, kik voltak hadvezérek az utóbbi években, amióta plebejus férfiak vezetésével és jósjeleivel folynak a háborúk, vegyék számba a diadalmeneteket: most már a plebejusok is büszkék lehetnek a közülük kikerült új nemességre. (8) ÖO, Decius meg van győződve róla, hogy egy váratlan új háború esetén a senafus és a római nép a plebejus vezérekben sem bízna kevésbé, mint a patríciusokban. ! A Licinius-Sextius-féle javaslatcsomag vitájáról vo. VI. 34. 1-42. 14. 2 Vö. VIII. 9. 3 Lásd az V. 46. 2 jegyzetét. ! Mielőtt egy római főtisztségviselő háborúba indult volna, fel kellett mennie a Capitoliumra madárjóslatot kérni, majd fogadalmakat tenni Iuppiternek a hadjárat sikeréért. Csak ezután léphetett ki a omeriumon, a város szakrális határán túlra. 585
