Oldal 572 [572]
havi! zsoldot és gabonát, valamint minden katonának egy-egy tunikát adnak —
kieszközöltek egy 30 napos fegyverszünetet, hogy követeket küldhessenek Ró¬
mába a senatushoz. (7) A senatus ismét Marciushoz utasította őket, aki senatusi
határozat alapján szabad kezet kapott a hernicusokkal szemben, és ő fogadta
a hernicus nép meghódolását.
Samniumban a másik consul számbeli fölényben volt ugyan, de jobban aka¬
dályozta a terep. (8) Az ellenség minden utat eltorlaszolt, megszállt minden
szurdokot, amelyen út vezetett át, így teljesen elvágta az utánpótlást. A consul,
bár nap mint nap felállította hadrendjét, nem tudta őket csatára provokálni. (9)
Nyilvánvaló volt, hogy a samnisoknak éppen olyan veszélyt jelent az azonnali
összecsapás, mint a rómaiaknak a háború elhúzódása.
(10) Amikor azonban a hernicusok legyőzése után ott termett Marcius, hogy
segítségére legyen tiszttársának, az ellenség nem halogatta tovább az ütközetet.
(11) Jól tudták, hogy még az egyik római sereggel szemben sem tudnák meg¬
állni a sarat, és ha a két consu/t sereg egyesülését meg nem akadályozzák, nincs
többé semmi reményük. Így aztán megtámadták a közeledő Marcius szétszórtan
menetelő csapatait. (12) Erre a rómaiak gyorsan egy helyre hordták össze a mál¬
hát, és amennyire a helyzet engedte, hadrendbe álltak. A másik consu/ állandó
táborában először az odáig hallatszó csatakiáltás, majd a távolban látható por¬
felhő okozott nagy riadalmat. (13) Cornelius azonnal fegyverbe szólította ka¬
tonáit, és rohamléptekben kivezette seregét az ütközetre, majd oldalba támadta
a másik sereggel már harcban álló ellenséget. Közben ezt mondogatta: az lesz
ám a szégyen, (14) ha katonái eltűrik, hogy a másik sereg arassa le mindkét
győzelmet, és nem követelik maguknak a saját háborújuk dicsőségét. (15) Ott,
ahol rohamozott, át is tört, és a centrumon áthatolva az ellenséges tábor felé
vette az irányt. A védők nélkül hagyott tábort el is foglalta és felgyújtatta. (16)
Amint Marcius katonái meglátták, hogy ég a tábor, és az ellenség is hátranézett,
itt is, ott is megfutottak a samnisok. De mindenfelé folyt az öldöklés, egyetlen
irányban sem nyílt számukra biztos menekülés.
(17) Már mintegy 30 000 ellenséges katona esett el, amikor a consulok visz¬
szavonulót fúvattak, és kölcsönös szerencsekívánatok közben egyesítették sere¬
geiket. Ám ekkor a távolban megjelentek az ellenség üj cohorsai, amelyeket
tartaléknak soroztak, és újrakezdődött a vérontás. (18) A győztesek meg sem
várták a consulok parancsát vagy a jelet, már rohantak is rájuk, azt kiáltozva, hogy
most aztán csúnya beavatásban részesítik a samnis újoncokat. (19) A consulok
1 Mommsen Halikarnasszoszi Dionüsziosz pärhuzamos szöveghelyei (VIII. 68. 3, IX. 17.
1, 59. 4) alapjän a „kethavit” (bimenstri) „hathavira” (semenstri) javitja — ez azonban, ha
zsoldböl nem is, de gabonäböl kicsit sok lett volna.
571