Oldal 572 [572]
OCR
havi! zsoldot és gabonát, valamint minden katonának egy-egy tunikát adnak — kieszközöltek egy 30 napos fegyverszünetet, hogy követeket küldhessenek Rómába a senatushoz. (7) A senatus ismét Marciushoz utasította őket, aki senatusi határozat alapján szabad kezet kapott a hernicusokkal szemben, és ő fogadta a hernicus nép meghódolását. Samniumban a másik consul számbeli fölényben volt ugyan, de jobban akadályozta a terep. (8) Az ellenség minden utat eltorlaszolt, megszállt minden szurdokot, amelyen út vezetett át, így teljesen elvágta az utánpótlást. A consul, bár nap mint nap felállította hadrendjét, nem tudta őket csatára provokálni. (9) Nyilvánvaló volt, hogy a samnisoknak éppen olyan veszélyt jelent az azonnali összecsapás, mint a rómaiaknak a háború elhúzódása. (10) Amikor azonban a hernicusok legyőzése után ott termett Marcius, hogy segítségére legyen tiszttársának, az ellenség nem halogatta tovább az ütközetet. (11) Jól tudták, hogy még az egyik római sereggel szemben sem tudnák megállni a sarat, és ha a két consu/t sereg egyesülését meg nem akadályozzák, nincs többé semmi reményük. Így aztán megtámadták a közeledő Marcius szétszórtan menetelő csapatait. (12) Erre a rómaiak gyorsan egy helyre hordták össze a málhát, és amennyire a helyzet engedte, hadrendbe álltak. A másik consu/ állandó táborában először az odáig hallatszó csatakiáltás, majd a távolban látható porfelhő okozott nagy riadalmat. (13) Cornelius azonnal fegyverbe szólította katonáit, és rohamléptekben kivezette seregét az ütközetre, majd oldalba támadta a másik sereggel már harcban álló ellenséget. Közben ezt mondogatta: az lesz ám a szégyen, (14) ha katonái eltűrik, hogy a másik sereg arassa le mindkét győzelmet, és nem követelik maguknak a saját háborújuk dicsőségét. (15) Ott, ahol rohamozott, át is tört, és a centrumon áthatolva az ellenséges tábor felé vette az irányt. A védők nélkül hagyott tábort el is foglalta és felgyújtatta. (16) Amint Marcius katonái meglátták, hogy ég a tábor, és az ellenség is hátranézett, itt is, ott is megfutottak a samnisok. De mindenfelé folyt az öldöklés, egyetlen irányban sem nyílt számukra biztos menekülés. (17) Már mintegy 30 000 ellenséges katona esett el, amikor a consulok viszszavonulót fúvattak, és kölcsönös szerencsekívánatok közben egyesítették seregeiket. Ám ekkor a távolban megjelentek az ellenség üj cohorsai, amelyeket tartaléknak soroztak, és újrakezdődött a vérontás. (18) A győztesek meg sem várták a consulok parancsát vagy a jelet, már rohantak is rájuk, azt kiáltozva, hogy most aztán csúnya beavatásban részesítik a samnis újoncokat. (19) A consulok 1 Mommsen Halikarnasszoszi Dionüsziosz pärhuzamos szöveghelyei (VIII. 68. 3, IX. 17. 1, 59. 4) alapjän a „kethavit” (bimenstri) „hathavira” (semenstri) javitja — ez azonban, ha zsoldböl nem is, de gabonäböl kicsit sok lett volna. 571
