Oldal 570 [570]
OCR
(16) Amint látta, hogy az umber csapatok rendezetlenül tódulnak a sáncai felé, visszahívta katonáit a munkálatoktól, és amennyire a terep és az idő megengedte, felsorakoztatta őket. Megérdemelt dicsérő szavakkal idézte fel előttük etruszk és samnis földön szerzett dicsőségüket; felszólította őket, intézzék el az etruszk háború e csekély függelékét, és álljanak bosszút az ellenségen azért az istentelen kijelentéséért, hogy Róma megostromlásával fenyegetőzött. (17) Szavait a katonák olyan lelkesedéssel fogadták, hogy önkéntelenül kitörő kiáltozásukkal félbeszakították vezérük szónoklatát. Még el sem hangzott a parancs, fel sem harsantak a kürtök és a trombiták, máris rendezetlen rohammal vetették rá magukat az ellenségre. (18) Nem úgy rontottak rájuk, mint fegyveres férfiakra szokás, hanem — igen különös módon - először a hadijelvényeket kezdték kikapkodni a hordozöik kez&böl, majd a jelvenyhordozökat vonszoltäk oda a consulhoz, vagy felfegyverzett katonäkat hurcoltak ät a sajät csatasorukböl a magukeba. Ahol pedig harcra került a sor, ott is inkäbb pajzzsal, mint karddal küzdöttek: pajzsdudorral vagy vállal megtolva terítették le ellenfeleiket. (19) Többen estek fogságba, mint ahányan elestek. A csatasorban végigjárt az ellenségnek szóló utasítás, hogy tegyék le a fegyvert, (20) így a csata kezdeményezői még harc közben megadták magukat. Másnap és a következő napokban meghódolt Umbria többi népe is. Csak Ocriculum lakóit fogadták kezességvállalással barátságukba a rómaiak. 42. (1) Fabius, miután győzött a nem neki kisorsolt háborúban, seregével visszatért a rábízott területre. (2) Ahogy az előző évben a nép választotta újra consullá szerencsés haditetteiért, a következő évre — amelyben Appius Claudius és Lucius Volumnius lettek a consulok [307] — a senatus hosszabbította meg hadvezéri megbízatását, Appius szenvedélyes tiltakozása ellenére. (3) Egyes évkönyvekben azt olvasom, hogy Appius censorként pälyäzott a consulsagra, és Lucius Furius népfribunus addig nem engedte megtartani a választást, amíg censori tisztéről le nem mondott. (4) Amikor megválasztották consulnak, Rómában maradt, míg tiszttársára bízták az új háború vezetését a sallentinusok! ellen; így otthoni tevékenységével igyekezett növelni befolyását, ha már a katonai dicsőség másoknak jutott. (5) Volumnius nem lehetett elégedetlen feladatával. Sok szerencsés ütközetet vívott, az ellenség több városát rohammal elfoglalta. A zsákmánnyal bőkezűen bánt, és nemcsak e magában is vonzó tulajdonságával kötelezte le katonáit, hanem szívélyes magatartásával is. Ily módon elérte, hogy szinte keresték a veszélyt és a fáradságot. ! Az olasz , csizma" sarkában élő nép. 569
