Page 569 [569]
OCR
ostrommal kényszerítette megadásra. (4) A samnisokkal nyílt csatára is sor került; itt az ellenséget nem túl heves küzdelemben legyőzték, és az ütközetnek talán még az emléke is feledésbe ment volna, ha nem ez lett volna az első alkalom, amikor a marsusok a rómaiak ellen küzdöttek. A marsusokat a paelignusok is követték az elpártolásban, de ők is ugyanúgy végezték. (5) Szerencsésen hadakozott a másik consul, Decius is. A targuiniibelieket megfélemlítéssel kényszerítette, hogy seregét lássák el élelemmel, és kérjenek 40 évre fegyverszünetet. (6) A volsiniibeliektől több erődítményt rohammal elfoglalt, néhányat le is rombolt, hogy ne szolgálhasson az ellenségnek menedékül, és azzal, hogy mindenfelé megmutatta erejét, olyan rémületet keltett, hogy az összes etruszk nép békeszerződésért fordult hozzá. (7) Ezt ugyan nem érték el, de egyévi fegyverszünetet azért ki tudtak eszközölni. Ebben az évben a római sereg zsoldját az ellenség fizette, és még két tunikát is kellett adniuk minden katonának - ez volt a fegyverszünet ára. (8) Az Etruriában már helyreállt nyugalmat az umberek váratlan elpártolása zavarta meg. Ez a nép nem szenvedte meg a háború csapásait, legfeljebb a földjei sínylették meg a hadsereg átvonulását. (9) Most egész ifjúságukat hadba szólították, és az etruszkok nagy részét is lázadásra bírták. Ezzel olyan tekintélyes sereget sikerült szervezniük, hogy azzal hencegtek: ők bizony itthagyják Deciust a hátuk mögött Etruriában, és már indulnak is Róma városa ellen — így dicsőítették saját magukat és ócsárolták a rómaiakat. (10) Amint ez a kezdeményezés a fülébe jutott Decius consulnak, erőltetett menetben Róma alá vonult, tábort ütött a Pupinia zribus földjén,! és feszült figyelemmel várta az ellenségről érkező híreket. (11) Rómában sem vették félvállról az umbriai háborút. Már a puszta fenyegetés is félelmet keltett bennük, hiszen a galloktól elszenvedett vereség már egyszer megmutatta, milyen védtelen városban laknak. (12) Ezért követeket küldtek Fabius consulhoz, hogy ha a samnis háborúban beáll egy lélegzetvételnyi szünet, seregével sietve vonuljon Umbriába. (13) A consul engedelmeskedett a parancsnak, és erőltetett menetben egyenesen Mevaniához, az umber csapatok akkori tartózkodási helyére vonult. (14) Az umberekre úgy ráijesztett a consul váratlan érkezése — hiszen úgy tudták, egy másik háború köti le Samniumban, Umbriától távol -, hogy egyesek azt javasolták, vonuljanak vissza megerősített városaikba, mások pedig, hogy adják fel az egész háborút. (15) Az általuk Materinának nevezett tájegység lakóinak biztatására azonban nemcsak fegyverben maradtak, de tüstént harcba is bocsátkoztak. Fabiust éppen tábora erődítési munkálatai közben érte a támadás. ! Rómától északkeletre, az Anio északi partján. 568
