Seite 565 [565]
sem voltak biztosak, hogy egyáltalán él még; Fabius, a másik consu/ pedig sze¬
mélyes ellensége volt Papiriusnak.! (11) Hogy ez a viszály ne veszélyeztesse az
állam érdekeit, a senatus úgy döntött, néhány consu/viselt férfit küld hozzá kö¬
vetségbe, (12) hogy nemcsak az állam, de a maguk tekintélyét is latba vetve
rábeszéljék: gondoljon hazájára, és feledkezzen el személyes ellentéteikről. (13)
A követek el is mentek Fabiushoz, és hírül adták neki a senatus határozatát, saját,
megbízatásukhoz illő szavaikkal kísérve. A consul a földre szögezte szemét, egy
szót sem válaszolt, majd visszavonult, teljes bizonytalanságban hagyva őket
szándékai felől. (14) Azután — ahogy az szokás — az éjszaka csendjében kine¬
vezte dictatorrá Lucius Papiriust. Amikor a követek köszönetet mondtak neki
az önmagán aratott fényes győzelemért, ő továbbra is makacs hallgatásba bur¬
kolózott, anélkül hogy egy szóval is választ adott volna nekik vagy visszatért
volna cselekedetére, ezzel is bizonyítva, milyen mély sérelmet tartott féken
magában roppant lelkierejével.
(15) Papirius Gaius Iunius Bubulcust nevezte ki lovassági főparancsnokká.
Amikor azonban a curiáknak szavazniuk kellett volna fővezéri teljhatalmáról,
a tanácskozást egy baljós előjel szakította félbe. Ugyanis a Faucia curia szavazá¬
sának eredményét hirdették volna ki először, amely két csapás miatt is rossz
hírűvé vált: a Város megszállása és a caudiumi béke évében egyaránt ez szavazott
először. (16) Macer Licinius még egy harmadik csapást is említ, a cremerai
vereséget, amely szintén e curia baljós hírét növeli.
39.
(1) A dictator másnap újabb jósjelkérés után megszavaztatta a törvényt. Ezután
útnak indult a ciminusi erdőn való átvonulás ijesztő hírére újonnan szervezett
légiókkal. Longulához érve átvette Marcius consul régi seregét, és harcba indí¬
totta csapatait. (2) Szemmel láthatóan az ellenség sem akart kitérni az ütközet
elől. Minthogy azonban egyik fél sem kezdte meg a harcot, a felsorakozott,
harcra kész seregekre ráesteledett. (3) Ezután jó ideig nyugton maradtak a kö¬
zelben épült állandó táborukban, nem becsülvén alá sem a maguk erejét, sem az
ellenséget. (4) Közben Etruriában is kedvezően alakultak az esemenyek.>?
Megvívták a döntő csatát az umberek seregével. Az ellenség nem tudott helyt¬
állni a rendkívül hevesen induló küzdelemben, így az ütközetet inkább a futás,
! Livius a VIII. 30-35-ben elbeszélt eseményekre céloz, amikor Papirius Cursor kis híján
kivégeztette Fabiust függelemsértésért.
? Ogilvie kissé bizonytalan kiegészítése; a kéziratos hagyományban a mondatból csak
foszlányok maradtak.
564