34.
(1) Appius jogi csűrés-csavarására, amely a legkisebb tetszést sem aratta, Semp¬
ronius így felelt
„Ime, polgárok, méltó leszármazottja annak az Appiusnak, aki egy évre meg¬
választott decemvirként! maga választatta meg magát a második évre, (2) a harma¬
dikban pedig, jóllehet már senki nem választotta meg, egyszerű polgár létére
továbbra sem tette le a vesszőnyalábokat és a hatalmat, és tisztségét megszakítás
nélkül viselte mindaddig, míg csak össze nem csaptak fölötte - ebül szerzett,
ebül gyakorolt, ebül megtartott - uralmának hullámai. (3) Ez volt az a család,
polgárok, amely erőszakosságával és hatalmaskodásával arra kényszerített ben¬
neteket, hogy hazátokból számkivetve a Szent Hegyre vonuljatok. (4) E család
ellen hoztátok létre magatok megsegítésére a ¢ribunusi hatalmat.’ Ez az a csalad,
amely miatt két sereggel megszálltátok az Aventinust.? Ez az, amely állandóan
megakadályozta az uzsora- és földtörvényeket, (5) ez tiltotta be a patríciusok és
plebejusok házasodását, ez torlaszolta el a köznép előtt a curulisi tisztségekhez
vezető utat." Ez a név sokkal nagyobb veszélyt jelent szabadságotokra, mint
a Targuiniusoké! (6) Nos, Appius Claudius? Immár száz év telt el Mamercus
Aemilius dictatorsága óta, rengeteg censor volt azóta hivatalban, megannyi elő¬
kelő és derék férfi, és egyikük sem olvasta a Tizenkéttáblás törvényt? Egyikük
sem tudta, hogy az a határozat törvényerejű, amelyet a nép legutoljára szavazott
meg? (7) Ellenkezőleg, mindnyájan tudták, épp ezért tartották magukat az
Aemilius-törvenyhez, nem pedig a régihez, amely szerint kezdetben választot¬
ták a censorokat — egyrészt mert a nép utoljára az Aemilius-törvényt szavazta
meg, másrészt mert ha két törvény között ellentmondás van, mindig az új ha¬
tálytalanítja a régit. (8) Vagy azt állítod, Appius, hogy az Aemilius-törvény nem
kötelezi a népet? Vagy hogy a népet kötelezi, csak rád nem érvényes? (9) Ez
a törvény kötelezett még olyan hatalmaskodó censorokat is, mint Gaius Furius
és Marcus Geganius, akik példát mutattak arra, mennyit lehet ebben a tisztség¬
ben ártani az államnak, amikor hatáskörük korlátozásáért bosszúból Mamercus
Aemiliust, koruk háborúban és békében legkiválóbb emberét az aerariusok kôzé
sorolták be. (10) Kötelezett a törvény azóta száz éven át minden censort, köte¬
lezi tiszttársadat, Gaius Plautiust is, akit veled együtt választottak, azonos jós¬