Oldal 556 [556]
OCR
(14) A szavaitól fellelkesedett katonák, nem törődve semmi nehézséggel, rátámadtak a felülről fenyegető ellenséges csatasorra. Némiképp meg kellett erőltetniük magukat, amíg feljutottak a lejtőn, (15) de amint az első hadijelvények felértek a fennsíkra, és a csatasor sima talajt érzett a lába alatt, megfordult a helyZet, és a rémület a lesben állókra csapott át, akik rendetlenül, fegyvertelenül, futva menekültek vissza rejtekhelyükre, ahol nemrég még lesben álltak. (16) De a nehezen járható vidéken, amelyet az ellenség számára választottak ki, a saját csapdájukba estek. Alig néhányuknak sikerült elmenekülnie; mintegy 20 000-et vágtak le közülük, majd a győztes rómaiak szétszéledtek, hogy összegyűjtsék az ellenség által zsákmányul odaterelt jószágot." 32. (1) Miközben Samniumban így alakultak az események, Etruria népei már mind fegyvert fogtak Arretium kivételével, és hatalmas háborúba kezdtek: ostrom alá vették a rómaiakkal szövetséges Sutriumot, amely mintegy Etruria kulcsa volt. (2) Aemilius, az egyik consu/ hadseregével az ostromlott szövetséges felszabadítására sietett. Az odaérkező rómaiak a város előtt ütöttek tábort, ahol a sutriumiak bőségesen ellátták őket élelemmel. (3) Az etruszkok az első napot végigtanakodták, hogy mit tegyenek: vigyék mielőbb dűlőre a háborút, vagy húzzák el? Minthogy vezéreik inkább a gyors, mint a biztonságos megoldás mellett döntöttek, másnap napkelte után kitűzték a csatába hívó jelet, és felfegyverkezve hadrendbe álltak. (4) A consul, amikor ezt jelentették neki, azonnal körbeküldte a parancsot, hogy a katonák reggelizzenek meg, és miután így erőre kaptak, fogjanak fegyvert. (5) Ugy is történt, ahogy parancsolta. Látva, hogy a sereg csatára készen fegyverben áll, kivitette a hadijelvényeket a sánc mögül, csatasorát pedig az ellenségtől nem messze állította fel. Ott állt mindkét fél, feszülten várva, hogy a másik kezdje meg a csatakiáltást és a harcot. (6) A nap már delelőre hajlott, de még egyetlen dárda sem repült el. Végre az etruszkok, hogy ne távozzanak dolguk végezetlen, csatakiáltásban törtek ki, felharsantak kürtjeik, és megkezdődött a támadás. Hasonló lelkesedéssel indultak harcba a rómaiak is, (7) és elkeseredett dühvel csaptak össze. Számban az etruszkok, hősiességben a rómaiak voltak az erősebbek. (8) A csata ingadozott; mindkét részen sokan hullottak el, éppen a legbátrabbak, és csak akkor kezdett eldőlni a harc, amikor a második római vonal friss erejével felváltotta első vonalbeli fáradt bajtársait. (9) Az etruszkok, mivel ők nem támogatták ! A consul valószínűleg ebben a csatában ajánlotta fel azt a szentélyt Salusnak, a Megmenekülés istennőjének, amelynek felszenteléséről Livius a IX. 43. 25-ben tesz említést. 555
