Page 546 [546]
OCR
és kifosztották. (17) A dictator visszavezette saját táborukba a zsákmánnyal megrakodott katonákat, akik még a győzelemnek sem örültek annyira, mint annak, hogy a tábort várakozásuk ellenére épségben találták, a tűznek áldozatul esett csekély terület kivételével. 24. (1) Ezután visszatértek Sora alá. Az új consulok, Marcus Poetelius és Gaius Sulpicius [314] âtvették Fabius dictatortél a hadsereget, és a régi katonák nagy részét elbocsatva, Uj cohorsokkal töltöttek fel azt. (2) A väros megközelithetetlen fekvése miatt nem lehetett határozott terv alapján folytatni az ostromot, és úgy látszott, hogy a győzelem vagy sok időbe kerül, vagy túl nagy kockázatot kell vállalni érte. (3) Ekkor egy sorai lakos titkon kiszökött a városból, és a római őrlánchoz érve kérte, hogy tüstént vezessék a consulok elé. Oda is vezették, ő pedig megígérte nekik, hogy kezükre adja a várost. (4) Arra a kérdésre, hogy miképpen fogja ezt végrehajtani, megalapozottnak látszó választ adott. Rábeszélte a rómaiakat, hogy a városfalak közvetlen közelében elhelyezett tábort hat mérföldnyire távolítsák el a várostól, (5) mert így a nappali őrségek és az éjjeli őrjáratok is kevésbé éberen ügyelnek majd a város biztonságára. Ö maga a következő éjjel— miután több coZorsot a város melletti erdőbe küldött, hogy ott rejtőzzenek el - tíz kiválasztott katonát egy meredek, majdnem járhatatlan útvonalon felvezetett a fellegvárba, ahová korábban már sokkal több katonának is elegendő hajítófegyvert hordott össze. (6) Sőt sok kődarab is hevert itt; egy részük a sziklás talajból, a többit a lakosok halmozták fel a hely védelmére. (7) A sorai ide hozta fel a rómaiakat, és a városból a fellegvárba felvezető szűk és meredek ösvényre mutatva így szólt hozzájuk: , Ezen a helyen akár három fegyveres is képes bármekkora tömeget feltartóztatni. (8) Ti pedig tízen vagytok, sőt ami még nagyobb szó, rómaiak, és közülük is a legvitézebbek. Segít benneteket a terep és az éjszaka, amely a megrémült emberek előtt mindent felnagyít a bizonytalanság miatt. Én majd rémületet keltek mindenfelé, ti pedig éberen őrizzétek a várat! (9) Ezután a lehető legnagyobb hűhóval lerohant a városba, és ezt kiáltozta: , Fegyverbe, polgárok, az ég szerelmére! Az ellenség elfoglalta a fellegvárat, védjétek meg! (10) Ezt kiáltozta a főemberek házába berontva, a szembejövők és az ijedtükben az utcára csődülők fülébe. (11) Az egyetlen ember keltette rettegést a többiek továbbterjesztették a városban. A megrémült főtisztségviselők felderítőket küldtek a várhoz. Amikor azok a számokat megsokszorozva jelentették, hogy fegyveres erők szállták meg a várat, le is tettek a reményről, hogy visszafoglalják. (12) Minden tele lett menekülőkkel, az álomtól még félig kábult, 545
