Page 546 [546]
és kifosztották. (17) A dictator visszavezette saját táborukba a zsákmánnyal
megrakodott katonákat, akik még a győzelemnek sem örültek annyira, mint
annak, hogy a tábort várakozásuk ellenére épségben találták, a tűznek áldozatul
esett csekély terület kivételével.
24.
(1) Ezután visszatértek Sora alá. Az új consulok, Marcus Poetelius és Gaius
Sulpicius [314] âtvették Fabius dictatortél a hadsereget, és a régi katonák nagy
részét elbocsatva, Uj cohorsokkal töltöttek fel azt. (2) A väros megközelithetetlen
fekvése miatt nem lehetett határozott terv alapján folytatni az ostromot, és úgy
látszott, hogy a győzelem vagy sok időbe kerül, vagy túl nagy kockázatot kell
vállalni érte. (3) Ekkor egy sorai lakos titkon kiszökött a városból, és a római
őrlánchoz érve kérte, hogy tüstént vezessék a consulok elé. Oda is vezették, ő
pedig megígérte nekik, hogy kezükre adja a várost. (4) Arra a kérdésre, hogy
miképpen fogja ezt végrehajtani, megalapozottnak látszó választ adott. Rábeszélte
a rómaiakat, hogy a városfalak közvetlen közelében elhelyezett tábort hat mér¬
földnyire távolítsák el a várostól, (5) mert így a nappali őrségek és az éjjeli őrjá¬
ratok is kevésbé éberen ügyelnek majd a város biztonságára. Ö maga a következő
éjjel— miután több coZorsot a város melletti erdőbe küldött, hogy ott rejtőzzenek
el - tíz kiválasztott katonát egy meredek, majdnem járhatatlan útvonalon fel¬
vezetett a fellegvárba, ahová korábban már sokkal több katonának is elegendő
hajítófegyvert hordott össze. (6) Sőt sok kődarab is hevert itt; egy részük a szik¬
lás talajból, a többit a lakosok halmozták fel a hely védelmére. (7) A sorai ide
hozta fel a rómaiakat, és a városból a fellegvárba felvezető szűk és meredek
ösvényre mutatva így szólt hozzájuk: , Ezen a helyen akár három fegyveres is
képes bármekkora tömeget feltartóztatni. (8) Ti pedig tízen vagytok, sőt ami
még nagyobb szó, rómaiak, és közülük is a legvitézebbek. Segít benneteket a terep
és az éjszaka, amely a megrémült emberek előtt mindent felnagyít a bizonyta¬
lanság miatt. Én majd rémületet keltek mindenfelé, ti pedig éberen őrizzétek
a várat!
(9) Ezután a lehető legnagyobb hűhóval lerohant a városba, és ezt kiáltozta:
, Fegyverbe, polgárok, az ég szerelmére! Az ellenség elfoglalta a fellegvárat,
védjétek meg!
(10) Ezt kiáltozta a főemberek házába berontva, a szembejövők és az ijed¬
tükben az utcára csődülők fülébe. (11) Az egyetlen ember keltette rettegést
a többiek továbbterjesztették a városban. A megrémült főtisztségviselők felde¬
rítőket küldtek a várhoz. Amikor azok a számokat megsokszorozva jelentették,
hogy fegyveres erők szállták meg a várat, le is tettek a reményről, hogy vissza¬
foglalják. (12) Minden tele lett menekülőkkel, az álomtól még félig kábult,
545