Oldal 544 [544]
igyekeztek állandó támadásaikkal elvonni a rómaiakat a város ostromától. (3)
A dictator annál inkább az ellenséges falakra fordította minden figyelmét, mert
az egész háborúban egyedül az ostromot vélte fontosnak. A samnisokra kevesebb
gondja volt, velük szemben mindössze előőrsöket állított, nehogy betörjenek
a táborba. (4) Annál merészebben viselkedtek a samnisok: egészen a sáncig
lovagoltak, és szüntelenül nyugtalanították a rómaiakat." Amikor az ellenség
már szinte a tábor kapujáig hatolt, Ouintus Aulius Cerretanus lovassági főpa¬
rancsnok meg sem kérdezve a dictatort, nagy lendülettel rájuk támadt összes
lovaszurmájával, és visszaszorította őket.
(5) Ebben a nem éppen a kitartással jellemezhető harcmodorban a szerencse
is megmutatta hatalmát, és a két vezér dicső halálával mindkét félnek emléke¬
Zetes veszteséget okozott. (6) A samnis vezér volt az első: nem tudta elviselni,
hogy véres fejjel futamodnak meg onnan, ahol eddig oly hetykén nyargalásztak,
ezért könyörgő és biztató szavaival új támadásra indította lovasait. (7) Miközben
csatára buzdította övéit, kimagasodva közülük, a római lovassági főparancsnok
előreszegzett lándzsával nekivágtatott, egyetlen szúrással megölte és letaszítot¬
ta lováról. A vezér eleste nem annyira megzavarta a csapatokat, ahogy az lenni
szokott, inkább felbőszítette őket. (8) Mindenki, aki körülötte volt, a zurmaáik
közé vigyázatlanul betörő Auliusra dobálta dárdáit, (9) de az istenek az elesett
samnis vezér fivérének juttatták a bosszú különleges dicsőségét. Keserűséggel és
haraggal eltelve lerántotta lováról a győztes lovassági főparancsnokot, és leka¬
szabolta. Sőt Aulius holtteste is kis híján a samnisok kezére került, hisz ott
vágták le az ellenséges zurmák között. (10) Ám a rómaiak azon nyomban leug¬
rottak lovukrél, igy a samnisok is kénytelenek voltak követni példájukat. A bot¬
csinálta csatasorok a vezérek teteme körül gyalogos ütközetbe kezdtek, amelyben
vitathatatlanul a rómaiak kerekedtek felül, visszaszerezték Aulius holttestét, és
örömmel vegyes szomorúsággal vitték a táborba.
(11) A samnisok, miután lovas küzdelemben próbára tették erejüket és el¬
vesztették vezérüket, nem látták értelmét, hogy tovább védjék Saticulát, így
visszamentek folytatni Plistica ostromát. Néhány nap múlva Saticula megadta
magát a rómaiaknak, a samnisok pedig rohammal bevették Plisticát.
23.
(1) Ezzel megváltozott a hadszíntér; a légiókat Samniumból és Apuliából Sora
alá vezényelték át, (2) amelynek lakói legyilkolták a római telepeseket, és a sam¬
nisokhoz pártoltak. A római sereg még a samnisok előtt, erőltetett menetben
! Egyes kutatók kétségbe vonják a tudósítás értékét arra hivatkozva, hogy a samnisoknak
a lovasság sohasem volt erősségük.
543