Seite 543 [543]
OCR
patrónusai voltak.! Így terjedt mindenfelé nemcsak a római fegyverek, hanem a törvények tekintélye is. 21. (1) Gaius Iunius Bubulcus és Quintus Aemilius Barbula consulok szolgálati évük lejärta utän a legiökat nem az ältaluk megvälasztatott üj consuloknak, Spurius Nautiusnak és Marcus Popilliusnak [316] adtäk ât, hanem Lucius Aemiliusnak, a dictatornak. (2) Ő lovassági főparancsnokával, Lucius Fulviusszal együtt ostrom alá fogta Saticulát, amivel jogcímet szolgáltatott a samnisoknak a háború újrakezdésére. (3) Így aztán a rómaiak két tűz közé kerültek: a samnisok tekintélyes sereggel indultak ostromlott szövetségeseik felszabadítására, és arómaiaktól nem messze ütöttek tábort, a saticulaiak pedig váratlanul kitárták kapuikat, nagy zűrzavart okozva kitörtek a városból, és megtámadták az ellenséges előőrsöket. (4) Ezután mindkét támadó — inkább a másik segítségében, mint saját erejében bízva — szabályos ütközetbe kezdett a rómaiak ellen. À dictator, noha két arcvonalon kényszerült harcolni, mindkét irányban biztosította csatasorát: olyan helyet választott, amelyet nem lehetett egykönnyen bekeríteni, és egységeit is két irányban állította fel. (5) A városból kitörők ellen intézett elszántabb támadást, és nagyobb megerőltetés nélkül vissza is űzte őket falaik mögé; ezután egész erejével a samnisok ellen fordult. (6) Itt már hevesebb volt a küzdelem, a győzelem sokat váratott magára, de egyértelmű volt és teljes. A táborukba visszakergetett samnisok éjjel kioltották a tábortüzeket, és néma csendben elvonultak. Minthogy Saticula felmentéséről le kellett mondaniuk, a Rómával szövetséges Plisticát kezdték ostromolni, hogy az ellenségnek visszaadják a kölcsönt. 22. (1) Miután eltelt az év, a háborút ismét egy dictator, Quintus Fabius folytatta. Az új consulok [315]? akárcsak elődeik, Rómában maradtak. Fabius némi erösítéssel Saticula alá vonult, hogy átvegye Aemiliustól a sereg vezetését." (2) A samnisok sem maradtak ugyanis Plistica alatt, hanem otthonról új katonákkal kiegészített seregük túlerejében bízva ismét az előző helyen ütöttek tábort, és ! Városok vagy provinciák gyakran kértek meg egy-egy neves római családot, hogy legyen a pärtfogöjuk (patronus), és Rómában képviselje érdekeiket. A római co/loniák patrónusai általában a coloniát szervező háromfős bizottság vagy annak leszármazottai voltak. ? A kéziratos hagyományból kimaradt a consulok neve: Lucius Papirius Cursor és Ouintus Publilius Philo — mindketten negyedszer viselték a tisztséget. 3 Kérdés, hogyan valósulhatott ez meg, ha a dictatori hivatal fél évnél tovább nem tarthatott, és az előző dicíator az előző évi consulokkal egyszerre lépett hivatalba (vö. IX. 21. 1). 542
