Page 540 [540]
OCR
szerencse forgandóbbnak bizonyult ilyen hosszú idő alatt, mint 13 év folyamán? (11) Miért nem ember és ember, vezér és vezér szerencséjét mérjük egymáshoz? (12) Hány római vezért soroljak fel név szerint, aki sohasem vívott balszerencsés csatát? Átfuthatjuk az évkönyveket, a főtisztségviselők listáit: oldalakon keresztül nem talälkozunk olyan consullal vagy dictatorral, akinek hösiessege vagy szerencséje ellen a római népnek valaha is kifogása lehetett volna. (13) Még valami, amiért ezek több csodálatot érdemelnek, mint Nagy Sándor vagy bármelyik király: némelyikük csak 10-20 napig viselte a diczazori hivatalt, és egyetlen consul szolgálati ideje sem tartott egy évnél tovább. (14) Közben népzribunusok akadályozták a sorozást; későn kezdték a háborút; a választógyűlés miatt korábban szólították őket haza; még az előkészületeknél tartottak, és már lejárt az esztendő. (15) Esetleg tiszttársuk elhamarkodottsága vagy rosszhiszeműsége akadályozta vagy veszélyeztette tevékenységüket; azt kellett helyrehozniuk, amit elődjük elrontott; újonc vagy kezelhetetlenné vált hadsereget kellett átvenniük. (16) Ezzel szemben, Herculesre, a királyokat semmi nem akadályozza, hanem ők uralkodnak az időn és a körülményeken, minden az ő elhatározásukhoz alkalmazkodik, nem pedig ők máshoz. (17) Vagyis a veretlen Nagy Sándor ugyancsak veretlen vezérekkel csapott volna össze, és mindkét fél egyenlő joggal remélhette, hogy mellé szegődik a szerencse. (18) Sőt az ő helyzete annyival is kockázatosabb lett volna, hogy a makedónoknak csak egy Nagy Sándoruk volt, aki gyakran maga hívta ki a rá amúgy is sokfelől leselkedő veszedelmet; (19) a rómaiak közül azonban sok volt, aki dicsőségben és tettekben felért vele, és az, hogy ezek a maguk végzete szerint élnek vagy halnak, nem veszélyeztette az állam sorsát. 19. (1) Hátra van még, hogy a seregeket hasonlítsuk össze, figyelembe véve a katonák számát, fegyvernemeit, valamint a segédcsapatok nagyságát. Ebben a korban az ötévenkénti népszámlálásokon nagyjából 250 000 főt szoktak számba venni. (2) Tehát valahányszor a latin szövetségesek elpártoltak, szinte csak a Városból tíz légiót lehetett besorozni. (3) Ezekben az években gyakran 4-5 sereget is kiküldtek hadakozni Etruriába, az ellenséges gallokkal szövetkezett Umbriába, Samniumba, Lucaniába. (4) Ráadásul Nagy Sándort az a helyzet fogadta volna, hogy egész Latium, a szabinok, volscusok, aeguusok, egész Campania, Umbria és Etruria egy része, a picenumiak, marsusok, paelignusok, vestinusok, apuliaiak, valamint a Tirrén-tenger egész, görögök lakta partvidéke, Ihurioitól Neapoliszig és Cumaeig, majd innen toväbb Antiumig és Ostiáig — mind vagy a rómaiak erős szövetségesei, vagy háborúban megtört ellenfelei. (5) Ő maga a makedón 539
