Page 539 [539]
OCR
győzelme után öltött magára: (3) az Itáliában partra szálló Nagy Sándor már sokkal inkább hasonlított volna Dareioszra, mint régi önmagára, serege pedig már megfeledkezett Makedóniáról, és a perzsa szokások hatására teljesen elkorcsosult. (4) Szinte röstellem felidézni, hogy egy ilyen nagy uralkodó gőgjében hogyan változtatta meg viseletét, elvárta, hogy földre borulva hódoljanak neki — amit a makedónok még legyőzöttként sem tűrtek volna, hát még győztesen -, nem is szólva a visszataszító kivégzésekről, borozás és lakmározás közben meggyilkolt barátairól és arról a nevetséges törekvéséről, hogy isteni családfát hazudjon magának. (5) Talán az, hogy napról napra jobban kívánta az italt, hogy egyre gyakrabban ragadtatta magát félelmetes dühkitörésekre — hogy csak azt említsem, amiben a történetírók mind megegyeznek —, mit sem vont le hadvezéri erényeiből? (6) Persze biztosan fennállt a veszély, ahogy a legkomolytalanabb görög történetírók hajtogatják, akik a párthusok Róma fölött aratott dicsőségéért is annyira lelkesednek:! hogy a római nép megtört volna már Nagy Sándor puszta neve hallatán — amelynek szerintem még a híre sem jutott el Rómába? —, (7) és míg Athénban, amely vereséget szenvedett a makedón fegyverektől, és a feldúlt Ihébai romjai még ott füstölögtek a szemük előtt, a népgyűlésen nyíltan szónokoltak Nagy Sándor ellen (amint ezt az írásos formában fennmaradt beszédek is bizonyítják"), annyi nagy római közül egy sem merte volna szabadon felemelni a szavát ellene... (8) Bármilyen rendkívülinek képzeljük is e férfiú nagyságát, az mégis egyetlen ember nagysága marad, amelyet alig több, mint tíz év virágzása alapozott meg. (9) Akik ezt azzal dicsőítik, hogy a római népet, ha háborúban nem is, de sok csatában érte már vereség, Nagy Sándort pedig egyetlen ütközetben sem hagyta cserben szerencséje, azok nem gondolnak arra, hogy egyetlen ember, méghozzá egy ifjú tetteit vetik össze egy nép történelmével, amely akkor már 800 éve viselt háborúkat." (10) Mi abban a csodálatos — amikor egyik oldalon több emberöltöt vehetünk számba, mint ahány évet a másikon —, hogy a hadi! Livius elsősorban Timagenészre, az Augustus-kori görög történetíróra gondolhat, aki nemigen szívelte Rómát, valamint talán a Kr. e. II-I. században élt szképsziszi Métrodóroszra, aki VI. Mithridatész pontoszi királyt támogatta Rómával szemben. ? Ezzel szemben az idésebb Plinius (Természetrajz III. 57) Kleitarkhosz nyomán arról tudósít, hogy Nagy Sándornál jártak római követek — bár Nagy Sándor korának más jelentős történetírói erről nem tudnak. : Főleg Démoszthenész és Hüpereidész beszédeiről van szó. * Egyes szövegkiadök a keziratokban szereplö 800-as szämot (octingentesimum) 400-ra (guadringentesimum) javítják; Livius azonban valószínűleg Róma egész történetét tekinti saját koráig, nem pedig csak a Nagy Sándor előtti időket. 538
