Page 539 [539]
győzelme után öltött magára: (3) az Itáliában partra szálló Nagy Sándor már
sokkal inkább hasonlított volna Dareioszra, mint régi önmagára, serege pedig
már megfeledkezett Makedóniáról, és a perzsa szokások hatására teljesen elkor¬
csosult. (4) Szinte röstellem felidézni, hogy egy ilyen nagy uralkodó gőgjében
hogyan változtatta meg viseletét, elvárta, hogy földre borulva hódoljanak neki
— amit a makedónok még legyőzöttként sem tűrtek volna, hát még győztesen
-, nem is szólva a visszataszító kivégzésekről, borozás és lakmározás közben
meggyilkolt barátairól és arról a nevetséges törekvéséről, hogy isteni családfát
hazudjon magának. (5) Talán az, hogy napról napra jobban kívánta az italt, hogy
egyre gyakrabban ragadtatta magát félelmetes dühkitörésekre — hogy csak azt
említsem, amiben a történetírók mind megegyeznek —, mit sem vont le hadve¬
zéri erényeiből? (6) Persze biztosan fennállt a veszély, ahogy a legkomolytalanabb
görög történetírók hajtogatják, akik a párthusok Róma fölött aratott dicsőségé¬
ért is annyira lelkesednek:! hogy a római nép megtört volna már Nagy Sándor
puszta neve hallatán — amelynek szerintem még a híre sem jutott el Rómába?
—, (7) és míg Athénban, amely vereséget szenvedett a makedón fegyverektől, és
a feldúlt Ihébai romjai még ott füstölögtek a szemük előtt, a népgyűlésen nyíl¬
tan szónokoltak Nagy Sándor ellen (amint ezt az írásos formában fennmaradt
beszédek is bizonyítják"), annyi nagy római közül egy sem merte volna szabadon
felemelni a szavát ellene...
(8) Bármilyen rendkívülinek képzeljük is e férfiú nagyságát, az mégis egyet¬
len ember nagysága marad, amelyet alig több, mint tíz év virágzása alapozott
meg. (9) Akik ezt azzal dicsőítik, hogy a római népet, ha háborúban nem is, de
sok csatában érte már vereség, Nagy Sándort pedig egyetlen ütközetben sem
hagyta cserben szerencséje, azok nem gondolnak arra, hogy egyetlen ember,
méghozzá egy ifjú tetteit vetik össze egy nép történelmével, amely akkor már
800 éve viselt háborúkat." (10) Mi abban a csodálatos — amikor egyik oldalon
több emberöltöt vehetünk számba, mint ahány évet a másikon —, hogy a hadi¬
! Livius elsősorban Timagenészre, az Augustus-kori görög történetíróra gondolhat, aki
nemigen szívelte Rómát, valamint talán a Kr. e. II-I. században élt szképsziszi Métro¬
dóroszra, aki VI. Mithridatész pontoszi királyt támogatta Rómával szemben.
? Ezzel szemben az idésebb Plinius (Természetrajz III. 57) Kleitarkhosz nyomán arról
tudósít, hogy Nagy Sándornál jártak római követek — bár Nagy Sándor korának más
jelentős történetírói erről nem tudnak.
: Főleg Démoszthenész és Hüpereidész beszédeiről van szó.
* Egyes szövegkiadök a keziratokban szereplö 800-as szämot (octingentesimum) 400-ra
(guadringentesimum) javítják; Livius azonban valószínűleg Róma egész történetét tekinti
saját koráig, nem pedig csak a Nagy Sándor előtti időket.
538