Page 538 [538]
OCR
Sándorban, a hadművészet pedig, amely a Város alapításától kezdve nemzedékről nemzedékre öröklődött, erre az időre maradandó alapelveken nyugvó, rendszeres tudománnyá nőtte ki magát. (11) Ennek birtokában hadakoztak a királyok, majd a kirälyverök, a Iuniusok &s Valeriusok, azutän sorban a Fabiusok, Quinctiusok, Corneliusok és maga Furius Camillus, akit azok, akik Nagy Sándorral harcolhattak volna, ifjú éveikben még láthattak. ! (12) És igaz ugyan, hogy Nagy Sándor maga is derekasan helytállt a harcban, hisz nem kis mértékben ennek köszönhette hírnevét — mégis, ha a csatasorban találkoznak, talán meghátrált volna előtte Manlius Torguatus vagy Valerius Corvus, akik előbb voltak kiváló katonák, mint kiváló hadvezérek? (13) Meghátráltak volna a Deciusok, akik életüket áldozatul felajánlva rohantak az ellenségre?" Vagy Papirius Cursor, akiben oly bámulatos testi erő és férfiasság lakozott? (14) És vajon egyetlen ifjú felülmúlta volna bölcsességben — hogy egyes tagjait ne is soroljam — azt a római senatust, amelynek jellemzésére csak az találta meg a méltó kifejezést, aki , királyok gyülekezetének" nevezte?? (15) Nagy lehetett ám a veszélye, hogy Nagy Sándor a fent említettek bármelyikénél nagyobb hozzáértéssel választ táborhelyet, szervezi meg az utánpótlást, kerüli el a kelepcéket, választja meg a csata időpontját, rendezi el a csatasort és biztosítja tartalékokkal... (16) Hamar rájött volna, hogy nem holmi Dareiosszal áll szemben, aki nők és heréltek seregét hurcolva magával, bíborban és aranyban, királyi gazdagsága minden kincsével megrakodva inkább préda volt, mint ellenfél, és akin azzal aratott vértelen győzelmet, hogy volt mersze megvetni a hiú látszatot. (17) Egészen más benyomást tett volna rá Itália, mint India, amelyen dáridózva vonult végig részeg csapataival, ha szemébe tűnnek Apulia rengetegei és Lucania hegyei, és meglátja rokona még friss vereségének nyomait, hisz nemrég ott lelte halálát nagybátyja, Alexandrosz, Épeirosz királya." 18. (1) És mi most arról a Nagy Sándorról beszélünk, akit még nem halmozott el túlzó adományaival a szerencse — márpedig ettől senki nem mámorosodott meg annyira, mint ő. (2) Ha olyannak képzeljük el, amilyenné a szerencse új fordulata után rajta eluralkodó, hogy úgy mondjam, új lelkület alakította, amelyet ! Livius itt kissé lazán bánik a kronológiával: Camillus 365-ben halt meg, míg pl. Fabius Maximus hivatali pályafutása 331-ben kezdődött meg, Curius Dentatus virágkora pedig csak 290-ben. ? Plutarkhosz szerint (Pürrhosz 19. 6) Kineasz, Pürrhosz király követe jellemezte így a római senatust. 3 Vö. VIII. 24. 537
