Page 537 [537]
OCR
nőhelyeket és magamnak is némi felüdülést biztosítva. (2) De most, ha már megemlítettem ezt a nagy királyt és hadvezért, élek az alkalommal, hogy nyilvánosan is feltegyem a kérdést, amely a csendes elmélyedés óráiban annyit foglalkoztatta gondolataimat: hogyan alakult volna a római állam sorsa, ha háborúba keveredik Nagy Sándorral? (3) Ugy tűnik, a háborúkat elsősorban a katonák száma és bátorsága, a hadvezérek képességei és az emberi élet minden területén, de főként a háborúban nagy hatalmú szerencse szokta eldönteni. (4) Akár külön-külön, akár együtt mérlegeljük ezeket, beláthatjuk, hogy a Római Birodalom, ahogy más királyokkal és vezérekkel, úgy Nagy Sándorral szemben is könnyedén megőrizte volna veretlenségét. (5) Először is, hogy a vezérek összehasonlításával kezdjem: nem vonom kétségbe, hogy Nagy Sándor kiváló hadvezér volt, de hírnevét annak is köszönhette, hogy egyeduralkodó volt, és hogy fiatalon, hatalma teljében vitte el a halál, és nem tapasztalta meg a sors forgandóságát. (6) Hogy más híres királyokat és hadvezéreket ne is említsek az emberi sors esendőségének példájaként: mi más dobta oda a balsors prédájául a görögöktől annyi magasztalással emlegetett Küroszt," vagy nemrég a nagy Pompeiust,? ha nem hosszú életük? (7) Felsoroljam-e a római hadvezéreket — nem mindet mindegyik korszakból, csak azokat a consulokat vagy dictatorokat, akikkel Nagy Sándornak hadakoznia kellett volna — (8) Marcus Valerius Corvust, Gaius Marcius Rutilust, Gaius Sulpiciust, Titus Manlius Torquatust, Quintus Publilius Philot, Lucius Papirius Cursort, Quintus Fabius Maximust, a két Deciust, Lucius Volumniust és Manius Curiust*? (9) De később is csupa nagy emberrel találta volna szemben magát, ha előbb a punokkal vívja meg a háborút, és csak idősebb korában hajózik át Itáliába." (10) Bármelyikükben megvoltak ugyanazok a lelki és szellemi adottságok, mint Nagy ! Kürosznak, az Akhaimenida Birodalom első királyának, az Újbabiloni Birodalom egyik megdöntőjének haláláról (Kr. e. 530/529) többféle beszámoló is fennmaradt, de egyedül Xenophón műve, a fikcióval átszőtt Kürosz neveltetése állítja, hogy ágyban, párnák közt halt meg. A többi változat egy-egy szkíta vagy azokhoz közel álló nép elleni csatavesztéshez köti a halálát a Szir-Darja forrásvidékén. ? Pompeius Kr. e. 48-ban lett orgyilkosság áldozata Alexandriában, ahovä a pharsalusi csatavesztés után menekült Caesar elől. 3M’. Curius Dentatusrél (consu/ Kr. e. 290-ben, 275-ben és 274-ben) lásd a XI. és XIV. könyv tartalmi összefoglalóját. ! Ki nem fejtett célzás arra, hogy ha a rómaiaknak több mint két évtizedükbe került legyőzni a karthágóiakat az I. pun háborúban, nyilván Nagy Sándor sem boldogult volna velük rövidebb idő alatt. A hagyomány szerint Nagy Sándornak valóban voltak ilyen tervei élete vége felé (vo. pl. Plutarkhosz: Alexandrosz 68. 1-2, Curtius Rufus X. 1. 17-19). 536
