Oldal 533 [533]
val. Hívatta is, de egész idő alatt a csata előkészületeiről tárgyalt vele, és a meg¬
beszélés után, amelynek eredménye nem volt kétséges, kitűzette a csatát jelző
zászlót. (3) Miközben a consulok az ütközet előtt szokásos vallási és katonai
intézkedéseket végezték, a tarentumi követek egyre-másra zaklatták őket a vá¬
laszért. (4) Papirius így szólt hozzájuk: , Tarentumiak, a szent csirkék őre ked¬
vező előjelekről tudósít, ezenkívül áldozatunk is nagyszerűen sikerült. Láthatjátok,
hogy az istenek biztatására indulunk csatába!
(5) Ezután előhozatta a hadijelvényeket, és kivezette a táborból a csapatokat.
Közben fennhangon ócsárolta ezt a haszontalan népet, amely saját belső viszály¬
kodásaiban és széthúzásaiban sem tud rendet teremteni, mégis hivatva érzi magát,
hogy másoknak előírja, hogyan döntsenek háború és béke ügyében.
(6) A másik oldalon a samnisok teljesen felhagytak a háborús készülődéssel,
vagy mert valóban a békére vágytak, vagy mert hasznosnak látták ezt színlelni,
hogy a tarentumiakat megnyerjék maguknak. Amikor hirtelen feltűnt a csatára
felsorakozott római sereg, (7) azt hangoztatták, hogy ők a tarentumiak kíván¬
ságához tartják magukat, nem vállalnak nyílt csatát, és nem lépnek ki fegyvere¬
sen sáncaik mögül. Ha csalódniuk kell, inkább elviselik mindazt, amit a sors
rájuk mér, mintsem hogy visszautasítsák a tarentumiak békeközvetítését.
(8) A consulok erre azt válaszolták, hogy elfogadják a jósjelet," és azért fohász¬
kodnak: vegye még azt is a fejébe az ellenség, hogy a sáncait sem fogja védeni.
(9) Szétosztották egymás között a csapatokat, és az ellenség erődítményei ellen
indultak. Minden oldalról egyszerre támadtak; egyesek betemették az árkokat,
mások a sáncot bontották le és döntötték az árokba. A megalázottság sebeit őrző
lelküket nemcsak a velük született hősiesség tüzelte, hanem a bosszúvágy is.
Elözönlötték a tábort, miközben ki-ki azt kiáltozta, (10) hogy ez most nem
a kettős szurdok, nem Caudium, nem járhatatlan hegyszakadék, ahol a ravaszság
gőgös diadalt ülhetett az óvatlanok fölött, hanem a római hősiesség, amelyet
nem tart fel sánc vagy árok. (11) Válogatás nélkül mészároltak szembeszállót és
menekülőt, fegyverest és fegyvertelent, szolgát és szabadot, felnőttet és kiskorút,
embert és állatot. (12) Egyetlen élőlény sem maradt volna életben, ha a consulok
nem fúvatnak visszavonulót, és a vérszomjas katonákat parancsszóval és fenye¬
getéssel ki nem űzik az ellenség táborából.
(13) Ezután mindjárt beszédet is intéztek az édes bosszú kitöltésében meg¬
zavart, elégedetlenkedő katonákhoz, hadd tudja meg a sereg, hagy a consulok
nem maradtak el és nem is fognak elmaradni katonáiktól az ellenség gyűlöle¬
tében, (14) és ahogy vezéreik voltak a háborúban, vezéreik lettek volna a kielé¬
! A samnisok kijelentése, hogy , elviselik mindazt, amit a sors rájuk mér", előjelértékűnek
számított, hiszen az ókori hit szerint a kimondott szó beteljesedik.
532