Page 532 [532]
OCR
dárdáikat, majd azután kirántják kardjukat — dárdáikat mintegy adott jelre félredobták, és kivont karddal rohantak az ellenségre. (3) Nem jutott itt szerephez a hadvezér szakértelme az egységek és a tartalék elhelyezésében: szinte őrjöngő rohamával mindent elintézett a katonák dühe. (4) Az ellenség nemcsak fejvesztve menekült, de arra sem volt mersze, hogy táborához érve megálljon: szétszóródva igyekeztek Apulia felé, Luceria alá azonban már ismét sereggé egyesülve érkeztek meg. (5) A rómaiakat haragjuk lendülete, amellyel áttörték az ellenséges centrumot, egészen az ellenség táboráig vitte. Itt még nagyobb vérontást rendeztek, mint a csatában, és dühükben a zsákmány nagy részét is elpusztították. (6) A másik római sereg Papirius consu/ vezetésével a tengerpart mentén elérkezett Arpihoz. Az útjába eső népek nem háborgatták, inkább azért, mert gyűlölték a samnisokat a tőlük elszenvedett jogtalanságok miatt, semmint a római nép valamely jótéteményének köszönhetően. (7) A samnisok ugyanis, akik ez időkben hegyi falvakban laktak, be-betörtek fosztogatni a síkságra és a tengerparti vidékekre, mert zordon hegylakók lévén megvetették az itteni népeknek az övéknél szelídebb és — mint ez lenni szokott — a vidéknek megfelelő természetét. (8) Ha ez a vidék a samnisok pártján állt volna, a római sereg vagy el sem jutott volna Arpiig, vagy ott pusztult volna, minden készletből kifogyva és az utánpótlástól elzárva. (9) Már akkor, amikor Arpiból Luceria alá értek, egyaránt szorongatta az ínség az ostromlottakat és az ostromlókat. A rómaiak minden utánpótlást Arpiból kaptak, de olyan szűkösen, hogy miközben a gyalogságot az előőrsszolgálat, az éjszakai őrjáratok és a sáncmunkák foglalták le, a lovasság hozta a táborba Arpiból a gabonát bőrzsákokban, (10) és nem ritkán, ha ellenséggel találkoztak, kénytelenek voltak a lovakról ledobni a gabonaterhet, hogy harcolni tudjanak. Az ostromlottaknak, amig a masik consul oda nem ért gy6ztes seregével, a samnis hegyekből szállítottak élelmiszert és küldtek segédcsapatokat. (11) Publilius érkezése azonban véget vetett a jó világnak: az ostrom gondját consultársára hagyta, ő maga pedig minden irányban portyázott a vidéken, hogy az ellenséges utánpótlás többé ne érjen célba biztonságban. (12) Így aztán, minthogy nem volt semmi remény, hogy a városbeliek tovább bírják a nélkülözést, a Luceria mellett táborozó samnisok kénytelenek voltak erőiket mindenhonnan összevonni és megütközni Papiriusszal. 14. (1) Miközben mindkét fél a csatára készülődött, követek érkeztek Tarentumból, és felszólították a samnisokat és a rómaiakat, hogy hagyják abba a hadakozást; amelyik fél hibájából nem szűnik meg a háború, ők az ellen fognak harcba szállni, a másik oldalon. (2) Papirius végighallgatta a követeket, úgy tett, mintha fontolóra venné szavaikat, és azt felelte, hogy megbeszéli a dolgot tiszttársá531
